Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
<3 /p FOGORVOSI SZEMLE 1928, NOVEMBER, 11. SZ. Eredeti közlemények. Közlemény a budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetem stomatologiai klinikájáról. (Igazgató: Szabó József dr., egyetemi ny. r. tanár.) Adatok az állkapocs csontrendszerének ismertetéséhez normális és némely kóros viszony között. Irta: Gámán Ferenc dr., egyetemi tanársegéd, a röntgenlaboratorium vezetője. Az emberi csont szerkezetét számos kutató vizsgálta és ezen vizsgálatok eredményéről szóló közlemények ismertek. Ma már nem csupán azt tudjuk, hogy a csontok trajectorialis szerkezetét bizonyos szabályszerűség jellemzi és hogy e szerkezetet a csontokra ható külső mechanikus hatások determinálják, hanem az is ismeretes, hogy mikép alakul e trajectorialis rendszer a külső mechanikus hatások változásaira. Első ízben Hermann Mayer zürichi anatómus (1867) és Cullmann zürichi mathematikus mutattak rá a combcsont nyakából és fejéből készített metszeteken a szivacsos állományt alkotó csontlécek és gerendák szabályszerű elrendeződésére, továbbá az elrendeződés physiologiai okára. Ezen vizsgálatokból bebizonyosodott, hogy általában a kemény és szivacsos állománynak egymához való aránya, továbbá a szivacsos állományt alkotó csontlécek és csontgerendák elrendeződése olyan, hogy a reájuk ható legnagyobb nyomással és húzással szemben statikailag a legnagyobb ellenállást képesek kifejteni. A felső állcsont trajectorialis rendszereinek változott erőművi behatások alatt támadó változásait Schröder (1902, G-reifswald) vizsgálta először, ki a prognathia hatására beálló változásokat kereste és vizsgálatai során már a röntgen-eljárást is felhasználta. Az állkapocs szerkezetének, trajectorialis rendszereinek feltárásával régebben Schenk (1896, Wien) és Walkhoff (1902, München), újabban behatóbban Lewin (1913, Boon), Davida (1915, Kolozsvár), Monheimer (1928, München), Kellner (1928, Wien) foglalkoztak. 2
