Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
37 embryonális életen túl a második év végéig nő s azután a pubertásig úgyszólván változatlan marad, ezentúl sorvadni kezd, részben vagy egészben eltűnik, a legtöbb esetben zsíros degeneratiót szenved. Miután tudvalevő biológiai tény, hogy a thymus a serdülő korhoz köti létét, fejlődését s hogy a pubertásig áll fenn változatlanul, azután pedig degenerálódik, következésképa thymus ivarmirigy nem lehet, mivel secretumaira, tudniillik ha ivarmirigy, a szervezetnek éppen ekkor lenne a legnagyobb szüksége. Ügy a tej-, mint az állandó fogak előtörése bizonyos rendszert követ, ebből a rendszerességből is hormonhatásra kell következtetni. Miután pedig a pubertás beállta összeesik a dentitio befejezésével, a tejfogak ezen korban normális körülmények között már kihullottak, helyüket a szájban az állandó fogak foglalják el, tehát a fogzás a tertius molarisokat kivéve be van fejezve. Önként adódik az a kézenfekvő gondolat, hogy a thymus a fogzás vérmirigye s hogy a thymus hormonja az, amely a szervezetben calcium és egyéb mészsók kiválasztódását irányítja. Ellene szólna ennek az elgondolásnak azon körülmény, hogy a fogzás, valamint a csontrendszer végleges kifejlődése jóval későbbi korban fejeződik be s így a thymus degenerálódásával a fogzás és a szervezet esondosodásához szükséges további calcium-kiválasztódás megszűnne. Ebben az elgondolásban a thymus kétféle functiót fejt ki az általános működésen kívül. Elsősorban hormonja által a kiválasztást irányítja, másodsorban pedig gondoskodik a szervezet teljes kiépítéséhez szükséges jjrotomonokról, melyek hivatva vannak az élet további folyamán szükséges mészsók kiválasztását irányítani, midőn a thymus már teljesen degenerálódott. Ezeket a protomonokat a hypophysisnek parenthymás részében gyűjti össze, így a hypophysis egy oly calcium hormon-depot, mely a felnőtt korban a mészsók kiválasztását irányítja. E feltevésem jelenleg akromegáliával támasztható alá, melynek kórképe ebben az elgondolásban akkor jön létre, lia a hypophysisben sok protomon halmozódott fel és van elraktározva. így a hypophysis superfunetiót végez, fokozottabb lesz a calcium-kiválasztódás. Kórbonctanilag a sella turcica kitágult, a csontok meghosszabbodottak és szélesebbek, fogorvosi szempontból pedig jelentős diagnostikus jel az alsó állkapocsnak megnagyobbodása, szélesbedése, a metszőfogaknak egymástól való eltávolodása. Ha pedig kevés a protomon, a calcium-kiválasztódás mérsékelt és korlátolt, a fogzásban zavarokat, a növekedésben visszamaradottságot okoz s törpeség lesz a következménye. Hogy a kérdést eldöntsük s ez elgondolást megerősítsük, meg
