Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
32 vették fel az anomália magyarázatául. Legújabban Schwarz16 (Wien) mutatott rá egy igen fontos tényezőre, ez a fejtartás. Schwarz az állcsontok viselkedését vizsgálta különböző fejtartás mellett. Itt. demonstrálok két röntgenfelvételt. Az egyik a fej extrem ventralis tartása mellett készült. Tisztán láthatják, hogy a mandibula mesialis helyzetet foglal el (egy Angle III. oszt. anomália képe szerint). A másik képen, amely a fej extrem dorsalis tartása mellett készült, a mandibula distalis helyzetű, (egy Angit II. oszt. anomália képe szerint). Láthatjuk ebből, hogy különböző feftartás pillanatnyilag oly erőket támaszt, amilyeneket az anomáliák mechanikus létrejöttéhez fel kell tételeznünk. Ha mármost ezen erők tartósan hatnak, például alvás közben, akkor feltételezhetjük, hogy létre is fogják hozni az anomáliát (a distal-, illetve mesial-liarapást). Ha azonfelül még meggondoljuk, hogy a fej extrem dorsalis tartása mellett, a száj amuscularisan (azaz a legkevesebb erő kifejtése nélkül) nyitva maradt, akkor meg fogjuk érteni, hogy orrlégzési zavarokban (adenoid, septumdeviatio) szenvedő gyermekek miért alszanak önkéntelenül dorsalis fejtartásban. Ilyenkor azonban természetszerűleg a környező lágy részek (izmok, bőr stb.) feszülése, mind hozzájárul a felső állcsont oldalcompressiójához és protrusiójához, valamint a mandubila distalis eltolódásához. (Angle II. oszt., 1. aloszt.) Schwarz egyrészt kísérletekkel (fogatlan szájú egyén), valamint megfigyelésekkel (anomáliával bíró gyermekek) is alátámasztotta ezen nézeteit. Praktikus tanulság: Ha mesial-, illetve distalharapás képét kapjuk, különösen az igen zsenge korban (tiszta tejfogazat), mindig gondoljunk abnormális fejtartásra alvás közben. Az orrlégzési zavar kellő szakorvosi kezelése után, a gyermekek alvás közben való ellenkező fektetésével, megelőzhetjük, illetve teljes kifejlődésében megakadályozhatjuk az anomáliát. Schwarz ezt esetekkel bizonyítja. Természetesen nem minden esetben fogunk eredményt elérhetni, mert hiszen nem minden (Angle II. oszt. 1. aloszt. képe) vezethető dorsalis fejtartásra vissza. (Van öröklött, amnionnyomás, hormon dysfunctio stb. révén támadt anomália is.) De, ha csak az esetek kis százalékában is van remény eredmény elérésére, akkor is meg kell kísérelnünk. Eredménytelenség esetén pedig a fogorvos értékes felvilágosítással szolgálhat az őrthodontistának. Ilyenkor ugyanis mindjárt tisztában lehetünk az anomália nehezebb therapiájával. Mert, amint Schwarz 16 16 Schwarz: Kopfhaltung und Kiefer. Zeitsehr. f. Stomat., No. 8. (192(1).
