Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-03-01 / 3. szám
182 kemény, de törékeny viaszfajtáké. Az öntés utáni első próba alkalmával helyes beágyazás esetén könnyen feltolhatjuk a koronát a praeparált csonkra. A kiöntött koronát a 6. ábra mutatja, belülről és a 7. oldalnézetben, a fogra helyezve. Mivel az arany az öntés alkalmával contrahálódik, a korona eltávolítása nem megy olyan könnyen, ezért, hogy valami fogantyúnk legyen, az öntőcsatorna maradványait célszerű megtartani és csak a kész híd lepolirozása alkalmával elsimítani. A contractio nem olyan nagyfokú, hogy a direct módszer alkalmazható ne lenne, ellenkezőleg, úgy vettük észre, hogy az ily módon direct készült koronák mindig jobban illettek, mint az amalgam-módszerrel Breckhus szerint indirect módon készített félkoronák. Megjegyzendő még, hogy csapos félkoronák esetében (caninus) az indirect módszer alkalmazása igen körülményes és Rank, bár a könyvében leírja, alkalmazni nem szokta. A korona felpróbálásánál és a foghoz való polirozásánál a munkamenet olyan, mint minden más híd esetében. Az imént leírt munkamenet nem elég részletes és ezért ismételjük, hogy Rank kitűnő könyve és rajzai, továbbá Grawinkel cikke bővebb magyarázatot adnak. A kozmetikus horgonyok másikfélesége munkamenetét Weiser írta le, és pedig az Österreich-Ungarische Vierteljahrschrift für Zahnheilkunde 1899. kötetében Allerlei aus der zahnärztlichen Praxis cím alatt. Egy újabb közlemény a Zeitschrift für Stomatolgie 1923. évi 5. számában jelent meg R. Weiser: Selbsgebrannte Facetten für Kronen und Brücken. Mivel azonban az eljárás németnyelvű első leírása nem mindenki számára hozzáférhető, röviden ezt is leírom. A csonkra először gyűrű készül. A gyürűpróba után annak labiális részét, mint egy ablakos koronánál, kivágjuk és egy öntöttetőt készítünk a gyűrűre. (A régi leírás még stanzolt tetőt alkalmaz.) Az így készült ablakos koronát felpróbáljuk a csonkra, a csonkba a későbbi fazettának megfelelő, lehetőleg szögletes cavitást készítünk. Erről a cavitásról és a szomszédos fogakról és egy kevés Kerr-masszával zárt fogsor mellett egy úgynevezett oldalsó lenyomatot veszünk, és pedig úgy, hogy a Kerr-masszát egy darabka négyszögletes bádoggal támasszuk meg. A lenyomatot lehűtjük, eltávolítjuk, a koronát a csonkról lehúzzuk és a lenyomatba illesszük. A lenyomat kiöntése után a minta a koronával szomszédos fogak labiális felszínét és a csonkba vájt cavitás alapját, mélységét adja meg. Erről a cavitásról gipsszel lenyomatot veszünk (a mintáról tudniillik). Ez a lenyomat a gipszminta cavitásának negativja. A negativról melottefémmel stanzni készül. Először egy pozitiv homorú, majd arra újra melottot,
