Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-03-01 / 3. szám
179 alkalmazzák, a fogakat az előkészítés alkalmával tényleg erősen le szokták csonkolni. Bár Weiser utolsó közleménye pulpitis tekintetében igen optimistikus, láttam olyan esetet, midőn fazettás korona alatt pulpitis lépett fel. Általában azonban a pulpa vitalitása nem szenved a csonkolás által. A félkoronák secundaer caries szempontjából elég jól megóvják a fogat és készítésükhöz a fogakat devitalizálni nem szükséges, sőt nem is szabad. Ily körülmények között világos, hogy nekik az eddiginél kiterjedtebb szerepet juttathatunk, viszont devitalizált vagy carieses fog esetében Richmondot, vagy fazettás koronát fogunk alkalmazni. Aki tudja, hogy különösen a kétgyökerü kis őrlőfogakba vagy molárisokba milyen nehéz különösen divergáló gyökerek esetében kielégítő hosszúságú csapot helyezni, belátja, hogy a fazettás korona alkalmazása ilyen esetekben valóban könnyebbséget jelent. Metszőfogaknál, ha különösen azok pulpája valamely oknál fogva élve meg nem tartható, Richmond-koronát ajánlunk. De élő fogakra persze fumérkoronát is készítenek. Ami a félkoronát illeti, utalok Rank könyvére „Die Halbkrone und ihre Verwendung bei dem Verschluss von Zahnlücken“ (Meuser, 1923). Ellentétben a Carmichael-féle félkoronával, melyet U- alakú vályú rögzít a foghoz, Rank a patentszögek elvének kihasználásával kis platinacsapokat használ rögzítésre. Theoretikusan úgy tetszik és Rank ábrákkal is bizonyítja, hogy a kis platinaszögek az U-alakú vályúnál jobb tartást biztosítanak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Carmichael-koronát a testében félkörösen végigfutó erősebb sánc egészében merevíti, ami egyesek szerint előnyös. A furnérkorona (Breckhus) a Carmichael-koronához hasonlóan rögzít, azzal a különbséggel, hogy az approximális árok nem félkörös, hanem ékalakú, az ék szöge körülbelül 30° legyen. Az approximális árkok iránya pedig nem a fog hossztengelyével, hanem labiális felületével párhuzamos. Brackhus a caninus testét prizmásan készíti elő (lásd 1. ábra), míg az előző két félkorona gömbölyű felületek és síkok felhasználásával tart. A félkoronákhoz való előkészítés részletes leírását legjobban Rank könyvében találhatjuk meg, míg a furnérkorona előkészítését Grawinkel ismerteti a Vierteljahrschrift für Zahnheilkunde 1922. évi II. füzetében. Fent említettem, hogy a gyűrű alkalmazását sok szerző károsnak tartja. Mivel a Rank- vagy Carmichael-félkorona azáltal, hogy a foghússzél alá érő félgyűrüje van, tulajdonképpen gyűrűs koronának tekinthető a Breckhus-félkorona, mely még Jacket-koronához hasonlóan vállat is alkalmaz, hygiénikusabb megoldás. Exact praeparálás azonban igen nehéz és ezért mi a régi Rank-, illetve praemolárisoknál a Carmichael-féle 2*
