Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
141 Dr. Ludwig Ebermayer: Jogi kérdések a fogorvosi praxisból. (Fortschritte der Zahnheilkunde nebst Litteraturarchiv.) Ára 5 M. Kiadja G. Thieme, Leipzig. 1927, 12. szám. Az 1927-es határozat szerint az orvosi titoktartás megsértése jogilag csak akkor büntethető, ha az valakinek előnyére vagy hátrányára történt. Lelkiismeretes orvos beavatkozásai, kezelései testisértés címén nem büntethetők. Ipar vagy szabad hivatás gyanánt fogandó fel a fogorvoslás? Véleménye, hogy a fogorvoslásnak össze kell függnie az általános orvoslással, mint annak egy speciális ága, így a reklám szabadságát is elítéli. Mégis igen fontos a speciális kiképzés, mert igen gyakran általános orvosgyakorlatot folytatók is űzik minden szaktudás híján. Kérdés, hogy a fogorvosi hivatás szabad foglalkozás-e vagy ipar? Ennek megfelelően eladható-e a praxis? Orvosi felszerelés és praxis eladása nem ütközik a jó erkölcsbe. A címkérdést illetőleg a legfelsőbb német törvényszék fogorvosnak ismeri el a külföldi képesítéssel bírót is, a középfokú törvényszék azonban nem. A törvény csak annak engedi meg valamely orvostanítványának címének használatát, aki az illetőnél valóban mint assistens tevékenykedett. A törvényszék elítélt egy technikust, aki a tábláján feltűnő nagy betűkkel szájsebésznek hirdette magát, mivel hatáskörébe komolyabb dolgok, mint a szájsebészet nem tartozván, a közönség megtévesztését célozta. Bábaorvosi címet speciális kiképzéshez kívánja kötni. A Kurierfreiheit értelmében bárki gyógyíthat, csak orvosi cím használata van belföldi approbatióhoz kötve. A titoktartás csak orvosokra vonatkozik, nem pedig kuruzslókra. Az orvosok személyzete, klinikák hallgatói szintén kötelesek magukat ennek alávetni. Bizonyos esetben, kényszerítő körülmények között, esetenként mérlegelve (1927-es tervezet szerint) az orvos ez alól felmenthető. Pénzügyi emberek betekinthetnek-e az orvosi naplóba? A westfaliai pénzügyi igazgatóság megengedhetőnek tartja, mert alkalmazottjai szintén titoktartásra kötelezik magukat. A műhibákról: az orvos nemcsak a szigorúan orvosi tudományba ütköző dolgokért felelős, mert az orvosnak mérlegelnie kell a biztonsági körülményeket is (elvégezhető-e egy bizonyos műtét az orvosi rendelőben?). Egymással szövetkezett orvosok egyformán felelősek, mert egyik a másiknak segédkezik, illetve egymást helyettesíthetik. A praxisról: köteles az orvos betegeit a fennálló tudományos felfogás értelmében kezelni? A fogpótlás nem tekinthető az orvosi kezelés egy részének, hanem gyógyszernek. A patiens bárminemű bántalmazása (a gyermek megütése) testisértésszámba megy. Műhibák: szappannal való egyszerű kézmosás az asepsis szempontjából nem elegendő, szájüreg jodozása nem mulasztható el. Röntgen nélkül sok esetben nem állítható fel diagnosis. Salvarsannak szájüregben való alkalmazása igen megfontolandó. Cocain csak gyógyítási célokra rendelendő. Injectio-adásra igen nagy gond fordítandó, így elszínezödött novocain-készítmények nem használhatók. Föntgenkezelés szájüregien igen nagy figyelmet igényel. Ugyanez áll a radiumbesugárzásra is. Fogorvoslásnál a szájban keletkező sérüléseiéért a kezelő felelős.
