Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
135 Ezért szerző szatírája nem indokolt. Vannak neki egyes igen jó, megszívlelendő tanácsai, mint aminők: az ülve dolgozás, az amalgám-kezelés módja, az ideiglenes tömőanyagokról való észleletei stb. Viszont néhol — azt mondhatnám elkeseredésből, mert módszere nem aratta azt az elismerést, melyet ő óhajt — igazságtalan, sőt orvostalan gondolkodás hibájába esik (pl. röntgenképek értékének lebecsülése). Másrészről viszont szellemes megjegyzéseivel jóleső mosolyra indítja az olvasót, például a „going to the cotton exchange' ‘ ; „die Natur leistet im allgemeinen ganz gute Arbeit, aber sie konnte den raschen Fortschritten der Wissenschaften doch nicht ' recht folgen' ‘ ; „Zahnärtzte sind immer bereit zu kaufen, was sie nicht brauchen“, stb. A könyv tehát nemcsak tanít egyre-másra, hanem egyben szórakoztató, kedves olvasmány. Salamon. E. Kotányi: A tengerimalac fogainak és környezetének elváltozásai kísérletesen előidézett skorbut hatására. (Die Veränderungen der Zähne und ihre Umgebung bei experimentellem Skorbut des Meerschweinchens.) Zeitschrift für Stom. XXV. Jg., 7. H. Seite 655. A kísérleteket négy éven át folytatta különböző skorbutot előidéző és antiskorbutikus diaetákkal. Feltűnő volt, hogy nyáron, illetve télen az állatok súlygörbéje teljesen különböző volt, amennyiben nyáron bizonyos lappangási idő után a súly veszteségek sokkal rohamosabbak voltak, mint télen. Az állatok szájnyálkahártyáján semmiféle jellegzetes elváltozást nem talált. A zománcelváltozások kétfélék; az ameloblast sejtek degeneratiója és szétesése, vagy pedig a zománcállomány rostozódása következik be. Átmeneti esetek is vannak. A dentinben az első jelenség a dentincsatornák tágulása és a Tomas-féle rostok pusztulása. Előrehaladott esetekben a dentinhiány körülírt üregek képződéséhez vezet erős széli festődéssel, melyet a kioldott mészsók tömörülése okoz. A dentinnek és a zománcnak egymáshoz való viszonya is megváltozik. Még normális körülmények között a fog centrális végén a dentin és zománc vastagsága úgy viszonylik egymáshoz, mint 16 a 7-hez. Skorbutos állatoknál a viszony változik egészen 3 a 8-hoz, tehát a dentinvastagság lényegesen csökken a fent említett anomáliák mellett. A pulpában a C-vitamin megvonására már 8 nap múlva az odontoblastréteg alatt hyperaemia, kis cystaszerű képletek keletkeznek. Súlyos esetekben a pulpakamrát cystaszerű üregek, esetleg kötőszövetes csont, vagy osteodentin tölti ki. Más esetekben ismét a pulpasejtek fibrosusan degeneráltak. A fog centrális végén infracti ókat és fracturákat találunk olyan állatoknál, melyek teljesen C-vitaminmentesen lettek táplálva. Az állkapocscsontban fellépő csontelváltozások emlékeztetnek a v. Köllilíer által leírt durva rostú csontra, valamint Wcidenreich rostos csontjára. Keletkezése homályos, vagy a csontstructura megváltozásával, vagy pedig atypusos újképződéssel magyarázhatjuk létrejöttét. Kotányi absolut és mitigált skorbutot különböztet meg. Absolut skorbut alatt a teljesen C-vitaminmentesen tartott állat megbetegedését érti, míg a mitigált formánál C-vitamint ad ugyan, de ennek mennyisége nem elégséges a skorbut megakadályozására. A legnagyobb vérzések a korpaszéna és vízetetés mellett jelentkeztek. A csontképződés mindkét skorbutalaknál előfordul a pulpában, ahol azonban kifejezettebbek, illetve nagyobbak a dentinelváltozások, ott rendszerint a csontképződés háttérbe szorul és megfordítva. Általában megállapítható volt, hogy zománcfelrostozódás csak hosszabb C-vitaminmentes diaeta
