Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
100 Az előzmények, a lefolytatott vizsgálatok, a laboratóriumi röntgeneredmények, a fölállított diagnosist megerősítik. Bizonyos, hogy ennél a speciális esetnél, mely sok hasonlóságot mutat más gyulladásos és toxikus megbetegedésekhez, a kritika, ha akar, találhat támadási pontot. Ha relativ biztonsággal differentiálhatjuk is, egy gombás megbetegedés, toxikus nekrosis vagy tertiaer luestől nehéz lesz azonban elkülönítenünk a tuberculosisos alakot más idült genyes gyulladásoktól. A lassú, alattomos lefolyás, fáj dalin at I an ság, trismushiány; az öröklés, a habitus s a Koch-bacillusok különböző helyeken való simultán megjelenése nem egy határozott kórkép, csupán egy gyenge érv. A klinikai megfigyelés tehát ennél a pontnál bizonytalan, sőt tárgyi bizonyíték sem mond többet, különösen akkor, ha a beteg egy társfertőzéssel komplikált fistulával, sőt spontán mandibulatöréssel jelentkezik. A statistikai kimutatások a gyermekkorban előforduló mandibula-tuberculosisra való hajlamosságot mutatnak, melyek leginkább szuvas, rendezetlen fogakból indulnak ki. Ugyancsak a Koch-bacillusnak akár mikroskópos, akár kulturás vizsgálatok alapján való feltalálhatósága a nyálban, a foglepedékben, akár magában a genyben igen sokszor csupán accidentalis jelenség. Sok esetben nyújt bizonyítékot a röntgen, különösen azon ritka eseteknél, melyeknél megvan a lehetőség arra, hogy a bizonyos időközökben készült felvételek alapján a baj kifejlődését s megjelenésének egyes phasisait nyomon követhetjük. A diagnostikai nehézségek ilyen súlyos foka szerintem két egymásnak ellentmondó dolognak adják magyarázatát. Egyrészt, hogy a mandibula-tuberculosis ritka megbetegedés, az irodalomban is alig pár esettel találkozunk. Nagynevű sebészek, tanárok nyilatkoznak úgy, hogy soha nem volt alkalmuk hasonlót észlelni. Másrészről viszont azt látjuk, hogy egyes szerzők szinte tömegét említik hasonló eseteknek. Lefai 9-ről, Berek több, mint 30-ról tesz említést, úgyhogy helyénvalónak vélem Ombredanne azon véleményét, hogy fenti esetek legtöbbször nem jogosultak, illetve nem tartoznak szigorúan a tuberculosis-esetek közé. Az előforduló esetek csekély száma, valamint azok tüzetes vizsgálatának hiánya sok felmerülő kérdés tisztázását lehetetlenné teszik. Vizsgálataim során mégis arra a meggyőződésre jutottam, hogy a mandibulán fellépő Koch-bacillus-okozta elváltozások létrejötténél nem szükséges megkülönböztető elveket felállítanunk a csontrendszer hasonló megbetegedéseméi tapasztaltakon kívül. Ismeretes, hogy a rövid és kevésbé spongiosus csontok — mint a mandibula is —
