Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1928-11-01 / 11. szám

956

hogy X. Y. „doktor úrnál* ‘ nem így kezelték a fogaimat. Hogy hogy kezelték, azt nem akarom még megírni, de lesz még alkalmam néhány dísz-esetet ezen lap hasábjain eldemonstrálni.

Menjünk azonban csak tovább. Mint az itteni fogorvosi szakosztálynak tagja, gyűlési naplók sorozataival bizonyíthatom, hogy itt nemcsak aziránt történtek intézkedések, hogy áraink meg legyenek állapítva, úgy egymás között, mint a fentnevezett fogmívesekkel, hanem határozatok lettek hozva, hogy alkottassák egy biztonsági szervezet, mely felülvizsgálja majd nemcsak azt, hogy van-e joga valakinek a törvény szerint vizsgára menni, van-e joga mindazoknak, akik ma „rendelnek“, dolgozni, érdemleges úton jutottak-e az „államvizsgázott“ címhez, de még az is el lett határozva, hogy egyöntetűen a fogtechnikus-szervezettel fellépünk a „kontárok“ ellen, azok ellen, akik x-szer voltak vizsgán, de eredményt nem tudtak elérni, vagy azok, akiknek sem iparigazolványuk nincsen, sem vizsgájuk nincsen és „operálnak“. Üres szó, üres beszéd, mert nem történt semmi, de nem a mi hibánkból!

Tudniillik ezek igen szép elvek, hosszú, borongós téli napokon sokat beszéltünk erről kontra és rekontra és a vége egy nagy semmi és azért semmi, mert úgy Isten igazában nem mert senki ebbe a darázsfészekbe belenyúlni. Ma már csak azt várom, mikor fog majd itt Kosicén egy nagyvásár alkalmával a Legionarus-téren egy nyilvános „Fogtörde Bódé“ nyílni, ahol -— mint a vásári cigányok — be fogják mutatni „művészetüket“, ahol majd nem kellesz fizetni semmit, elég, ha nézik. KoSice: Végállomás. Megérkeztünk oda, ahol a középkorban voltunk. A fogmíves urak — pardon: doktor urak — an-a való tekintettel, hogy a városi beteg nem fizet eléggé pontosan és a fogorvosok nagy konkurrenciát csinálnak, áttették működési terrénumukat vidékre. Utaznak mint az egyszerű házalók, vigécek, sőt hogy érdekesebb legyen, már vannak oly nyomtatványok is itt forgalomban, melyek úgy szólnak: Hívásra hashoz jövök!

Ezt tovább tűrni nem lehet. Nem lehet azért, mert ha így haladunk, akkor az, aki tisztességes munkával, érzülettel, anyaggal dolgozik, az sem fog tudni tovább menni. Mert ha a közönségnek mindegy, jó-e vagy rossz-e a munka, nem bir szellemi degeneráltságánál fogva disztingválni orvosi és nem orvosi ténykedés között, csak olcsó legyen az a bagatell, amit a szájában hord, akkor legyünk mi azok, akik ezen lehetetlen állapotoknak véget vetünk, különösen ma, mikor tudjuk, hogy a fogászat nem egy demarkált szakma, hanem jelentheti az egész testnek gyógyulását, de pusztulását is. Ismétlem, nem lehet ezt így tovább tűrni, mert ez nem nevezhető konkurenciának, hanem egy közönséges, törvénybe ütköző aknamunkának. Nincs hivatal, nincs fórum, a legalacsonvabbtől kezdve a legmagasabbig, mely ennek gátat vetne. Kérvények, deputációknak légióját sorolhatnám fel, melynek elindulópontja itt volt, elsüllyedtek az íróasztal fiókjaiban.

Tekintve azonban, hogy nem akadt eddig senki, aki ebbe erélyes kézzel bele mert volna markolni, megkezdem én és dugott, eltitkolt névtelen levelek helyett egyelőre, hogy az orvos etikát ne sértsem, hivatalos lapomban teszem ezt szóvá és ha látni fogom, hogy az a nemtörődömség tovább is fog tartani, elmegyek én a napilapokhoz is, mert fel kell világosítani azt a társadalmat, mely még azt sem tudja rólunk, fogorvosokról, hogy mi orvosok is vagyunk! Első leszek és utolsó is, aki harcolni fog ez ellen és ha odaát el tudták érni azt, hogy nem mehetnek többé vizsgára, a meglevők kihalási listára vannak téve, szeretném, nem lehetne ezt nálunk is keresztülvinni? Igen, lehet, csak annyi