Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-11-01 / 11. szám
915 Ezért bátorkodom ma mondani, hogy Árkövy sorsa a maga szűkebb atomos körülhatároltságában — amely azonban nekünk stomatológusoknak egy egész kozmikus világot jelent! — sok tekintetben hasonlatos Kossuth-nak naprendszer jelentőségű sorsához. Íme néhány párhuzam : A helyzet stomatologiai vonatkozásban a múlt század 80-as éveiben egyben-másban azonos volt az országos helyzettel a 40-es években : a magyar irodalmi és politikai reneszánsz nagy férfiai által a 20-as és 30-as években elvetett csírák erjednek és érnek az országos politika földjében; a mi tarlónkon pedig csírák duzzadnak, melyeket a stomatológia nagy előfutárai vetettek az 50-es, 60-as és 70-es években: Albrecht, Andrieux, Magitot. Hogy e csírák kalászba szökjenek, ahhoz csak a szabadság napjának kellett kisütnie és persze férfiak kellettek, akik bízva a szabadság napjának éltető erejében, bátor elhatározással az élre törjenek és magukkal ragadják a mindig habozó és lomha, tehát vezettetést áhító tömeget. Ez volt Kossuth sorsdöntő szerepe 1848-ban a politikában és Árkövy 1880-ban a fogászatban. Az, ami országos vonatkozásban a rendiség megszüntetése és a jobbágyság felszabadítása és ezeknek eredményeként a népnek bevétele az alkotmány sáncai közé, a stomatologiai értelemben a fogászatnak kiragadása az empíria körmeiből és bevétele az orvostudomány sáncai közé. Kossuth temperamentumának hevével magával ragadta előbb a diétát, majd a felelős parlamentáris kormányt és ami mind ennél több: az egész magyar nemzetet. Organizáló tevékenységével csodákat művelt: az ő vállain nyugodott a sereg kiemelés munkája, ennek élelmezése, a polgári kormányzás és ami a legnehezebb volt: mindezek számára a pénz előteremtésének gondja 1 Árkövy a maga kisebb világában ugyanilyen hévtől és lelkesedéstől fűtött, az akadályokat a poklok kapuin keresztül legyőző organizáló tehetség volt. Ami annál megingathatatlan elvként állott: Magyarország függetlensége, az ennél a fogászat önállósága volt, hogy azután mint stomatológia foglaljon helyett az orvosi tudományok között. Árkövy is sereget emelt ki magának a fiatal, törekvő orvosok sorából, élelmezte őket tudományának gazdag tárházából, kormányozta őket a tudományos vizsgálódások közben és minden számára pénzt teremtett — előbb a sajátjából, utóbb az államtól csikarva azt ki. Három Kossuth-ot ismer a történelem: az egyik az 1848-iki: a tűrhetetlen elnyomás ellen fellázadó, a szabadságharc csodáinak fakasztója; a második az 1849-iki: a trónfosztó, a romboló; és végül a harmadik a száműzetésben élő mártír. Az első és a harmadik az, akit a magyar nép leikébe zárt és Kossuth apánknak hív. A másodiknak sohasem volt mélyebb gyökere a magyarság szívében. Árkövy életében és működésében is lehet három hasonló korszakot felismerni. Az első az 1910 előtti: a stomatologiát megalapozó, építő és szervező férfiúé, a magyar stomatologiai iskola megteremtőjéé. A második az 1910—1918-iki, az iskolát leromboló, a hű tanítványokat elidegenítőé. A harmadik a száműzetésben élő mester és mártíré. Az első és a harmadik mindnyájunk szívébe van zárva, ez Árkövy-apánk! A második felett lebegjen a történelem engesztelő ítélete. Az 1849-iki, a második Kossuth-nak útja Világoshoz vezetett, a szomorú, néma fegyverletételhez, a hontalansághoz! 4*
