Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
46 tehermentesítő és merevítő kengyelek. Riechelmann szerint akkor beszélhetünk tehermentesítő kengyelről, ha a tehermentesítendő rész ízületesen van összekapcsolva a hídpillérrel és a kengyel a kőzéperő támadópontján van a prothezissel összekötve, míg az egyébb kengyelek merevítő vagy erősítő kengyelek. Salamon pillérpótló és megkerülő kengyeleket különböztet meg. A rágóerő akkor fejt ki hasznos működést, ha a fogsorok közti nyomássá alakul át. Míg az orthodontiában az erőket elmozdulások véghezvitelére használjuk fel, a prothetikában a horgonyokat okvetlen stationaeren kell megtartanunk, hogy az erők ne vezethessenek elmozduláshoz, hanem teljes egészükben nyomássá alakuljanak át. Ennek elérésére két lehetőségünk van: az erők elosztása nagy ellenállások között és a merev erőátvitel. Előbbit megfelelően teherbíró pillérek választása által érjük el, utóbbit a hídhorgonynak a pillérekkel való szoros összekötése és a hídtest megfelelő alakítása által. A hidtest minden elhajlása forgató hatást vált ki a pilléreken, ezért legelőnyösebb, ha a hídtest praktikusan teljesen merev. Oldalirányú erőkkel szemben azáltal biztosíthatjuk magunkat kétséges esetben, hogy két, egymásra merőleges irányban gondoskodunk kielégítő elhorgonyzásról. Ezt élérjük akkor, ha a híd kiterjed a fogsor oldalsó és középső részére. Ha a híd ilyen kiterjesztése nem lehetséges, például mert sok egészséges fogat kellene belevonnunk, akkor a másik oldalon gondoskodunk stabilisatióról kengyel alkalmazásával. A kengyel tehermentesítő hatása függ a merevségétől, miután pedig tökéletes merevséget elérni nem tudunk, legalább olyan merevre készítjük, amennyire azt a szájüreg egyébb viszonyai megengedik. A pillérekre ható forgatónyomaték csökkentésére előnyös ízületes összeköttetések alkalmazása, azonban a kengyelnek, mely az erő egy részét a másik oldal ellenállásaira viszi át, ilyenkor is lehető merevnek kell lennie. A kengyel legkedvezőbb elhelyezése Riechelmann általános érvényű megállapítása szerint a középerő támadáspontjában van. Miután azonban ez különböző cOnstructióknál nincs ugyanazon a helyen, a Riechelmann által megállapított helyzetek is csak az általa vizsgált constructiókra érvényesek. A kengyel merevsége fokozódik, ha rövidebb. Ezért előnyösnek látszana a kengyel előbbrehelyezése a szájban, azonban ezáltal a középerő támadópontjától való távolsága forgatókarrá válna, ami túlhaladná hátrányban az előbbi előnyt. A megkerülő kengyel a hidat meghosszabbítva nagyobb megterhelést jelent a pillérre, statisztikai szempontból megterhelő kengyelnek volna nevezhető. Mindezen statisztikai szempontokon kívül a szájban a biológiai szempontokat is figyelembe kell venni. A kengyel által fedett nyálkahártyarész nem tartható kellőképpen tisztán. Ha a kengyel a nyálkahártyához hozzáfekszik, a nyálkahártya alatta megduzzad, vörös és vérzékeny lesz, ha nem fekszik hozzá, elősegíti a rothadó ételmaradék refentióját, a megkerülő kengyel ezenfelül még a kemény fogállományát is sérti. Ezért a megkerülő kengyel alkalmazását lehetőleg kerüljük, ha pedig tehermentesítő kengyelt alkalmazunk, készítsük a fogpótlást kivehetőre. Bonyhárd dr. Prof. Kantorowicz: Der Saugeabdruck. (A szívólenyomat.) Zahnärzt. Rundschau 1926, No., 38. Anatómiai lenyomat alatt értjük a szájnyálkahártya lenyomatát nyugalmi állapotban, evvel szemben funkcionális lenyomat alatt működés közben. Ez
