Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
34 Végezetül Szabó professzor köszönte meg a vendéglátást: Az én szavam ezek után csak a hála szava lehet. Hálásan köszönöm meg ügy a magam, mint valamennyiünk nevében, akik idejöttünk azt a hagyományos magyar vendégszeretet fogalmát kimerítő, sőt azt fölül is múló páratlan fogadtatást, amelyben részünk volt. Hálásan köszönöm meg Szeged városának, a város vezetőinek, Somogyi Sylvester dr. polgármester úr Öméltóságának, továbbá az itt köztünk helyet foglaló Bán kultusztanácsos úr érdeklődését ügyünk iránt. Hálásan köszönöm meg a kolozsvári illetőleg szegedi tudományos egyetemnek s az azt képviselő Rektor Magnificus Tóth Károly dr. Öméltóságának, továbbá Szeged város különböző orvosi alakulatai képviselőinek Póor Ferenc professzor Öméltóságának azt, hogy a szegedi új orvosi kullúrközpont megalakulásánál megjelentek. Néhány szavam volna az új egyesülethez. Ennek az új egyesülésnek is az egyik célja gazdasági. Ennek a célnak megközelítésében ne feledjék soha, hogy az ily harcokba is a legjobb, a leghatalmasab fegyver a tudás. Ez az a fegyver, mely legnagyobb részben megoldja azokat a kérdéseket, amelyekért küzdünk. De tudástok legyen mindig magyar, túlzottan magyar. Magyarország kultuszminisztere, kit szeretnék már ma a „nagy“ jelzővel illetni, most karácsonykor az egyik napilapban a következőket írja: „kis nemzeteket csak nagy adag sovinizmus tarthat éleiben. A normálisnál erősebb és elfogultságot is tartalmázó hazaszeretetben a kis népek életősztöne nyilatkozik meg“. Ebben a szellemben kívánom a legteljesebb sikereket az új egyesülésnek. A pompás hangulatban lefolyt díszebéd végeztével, — melyen Szeged városa orvoselőkelőségei közül: Kovács Józsej dr., Illés Imre dr., Klein Mór dr., Vas Zoltán dr., Erdélyi Jenő dr. neveit jegyezzük még fel, — a budapesti vendégek a délutáni gyorsvonattal hazautaztak, szivükben egy felejthetetlen nap impresszióival... * Itt kell köszönetét mondanunk az anyaegyesület és a megjelentvendégek nevében mindazoknak — egyenként és összesen, mert külön-külön nehéz volna őket érdemük szerint fel sorolni, — akik a szegedi fiók létesítésében, megalapításában és az ünnepélyek megszervezésében tevékeny részt vettek. Örül a lelkünk, ha a kari érdekeket oly lelkes, odaadó, hozzáértő kollegák szolgálják vidéken, mint azt Szegeden láttuk. Szolgáljon nekik elismerésül az ott megjelentek egyhangú megállapítása, hogy a magyar stomatológiának nevezetes dátuma volt és lesz következményeiben 1927 január 9-ike, a Magyar Fogorvosok Egyesülete szegedi fiókjának megalakulása. Szeged a csatát megnyerte! Várjuk a küzdők között: Debrecen, Pécs, Nagykanizsa, Miskolc, Győr, Kecskemét városát és a többieket, hogy mind egy-egy erős bástyája legyen a magyar stomatológia válónak... Oravecz Pál dr.
