Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

19

növések és szájzár akadályozzák, hogy a fogót még a szájzúg vongálása révén is lege artis a fogtengelyen átmenő és a fognál az állkapocsra merőleges síkban, tehát a növés irányában merőlegesen helyezhessük a fogra.

Az új tertius-fogónak nincs symetrikus tengelye, a forgó központját s a fogó szárainak két végét összekötő képzelt egyenes a tengelye. A forgótengely és a képzelt tengelyen átmenő sík a fogótengely síkja. A fogó csőre a forgótól közvetlenül csaknem derékszögben megtörik a tengelysíkra közel merőleges síkban, a szájzugig érő H-ik és I. nagyörlő fogak szélességének megfelelő hosszúságú csőrszár után a csőr a tengelysíkkal párhuzamos síkban görbül.

Használata magába foglalja mindazon követelményeket, melyekre tekintettel kell lennünk a 111. alsó nagyörlő fogak eltávolításánál. Előnye, hogy a megszokott módon oldalt állva visszük a fogót a szájba s helyezzük a kérdéses fogra, nem takarjuk el a műtőteret, ezáltal teljes az áttekinthetőség a nyitott fogó előtt, a lágyrészek védelmét kifogástalanul láthatjuk el, a fogó csőrének zárása után az állkapcsot az alsó fogak extractiójánál megszokott módon fixálhatjuk a szükséges orális és facialis döntést erőveszteség nélkül egész karral végezhetjük. A meghosszabbított csőrszár által a szájzug kikerülhető s minden erőszakos vongálás nélkül helyezhetjük a fogó csőrét a III. nagy őrlő fogra, a növés irányába merőlegesen. A jobb és baloldali gyökérfogókat ugyancsak úgy használjuk, mint a megfelelő oldali tertius koronafoghúzó fogót.

2*