Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
117 Mélyen tisztelt Uraim! Ha mi, vidékiek, irigyeljük a fővárosban lakókat, úgy ennek kizárólagos oka a kisváros kulturális inferioritása. Nivósabb zenei, magasabb tudományos előadásokhoz csak ritkán jutunk, szakmabelihez pedig, úgyszólván soha. így aztán megértik a mi fővárosi vendégeink, főleg azonban az előadó urak, hogy mit jelent nekünk, orvosoknak, fogorvosoknak, a mai est, amikor egyszerre négy kiváló előadót lesz szerencsénk hallani, reméljük, nem utoljára. Üdvözöljük astomatologiai klinika tanári karát, élükön Szabó professzor úrral s hálásan köszönjük, hogy előadásaikkal emlékezetessé, feledhetetlenné teszik nekünk e mai napot. A tudományos gyűlésen 1. Morelh Gusztáv dr., egyetemi magántanár: A pyorrhoea alveolaris kezelésének mai állásáról tartott előadást. Kifejtette, hogy a kezelés módja minden esetben egyéni a beteg constitutionális és disposítionális kórokai szerint. Az általános szervezeti bántalmak gyógyítására fel kell használni az összes orvostudományok gyógyító eljárásait, míg a helyi okok kezelését a fogorvosnak kell végezni. Ezek között áll a fogkőeltávolítás, a száj szanálása, a beteg foghús (tasakok) sebészi eltávolítása (gingivectomia), az egészséges sarjak chemiai szerekkel való zsugorítása, bizonyos határon túl mozgó fogak megerősítése (sín) és a száj állandó hygienikus állapotban való megtartása, amelyhez ily betegnek szinte nélkülözhetetlen a fogkőoldósó és az alkoholos foginymassage. 2. Merk Pál dr., egyetemi tanársegéd a functionális lenyomatvétel fontosságát és technikai kivitelét ismertette. (A „Fogorvosi Szemle“ egész terjedelmében fogja az előadást közölni.) 3. Propper Miksa dr. amerikai tanulmányútján szerzett odontotechnikai újdonságokat mutatott be. 4. Simon Béla dr., egyetemi magántanár „Oralsepsis és szájsebészet“ címen tartott előadást. Előadó mindenek előtt hibáztatja az „oralsepsis“ elnevezést, mint amely név egyáltalában nem irja körül a kórképet és ezért igen sok félreértésre ad okot. Sokkal szerencsésebb az angol elnevezés: „focal infection“. Az úgynevezett „oralsepsis“ lényegét abban látja, hogy valamely szervezeti általános, vagy egyes szervek megbetegedése a fogak proliferatiós vagy exsudativ gyulladását okozó mikroorganismusok távolhatásaként jelentkezik. Az a körülmény, hogy ezen elnevezés alatt annyi fogalom fér el, okozza az „oralsepsis“ újabb időkben való „divatbajöttét“, mely alkalmas arra, hogy diskreditálja azt. Az „oralsepsis“ kiindulását mindig a helytelen gyökkezelésben kell keresnünk; ellenkező esetben érthetetlen volna azon parallelitás, amely e kórforma és"a pulpamegbetegedések kezelésének elterjedése között észlelhető. Ha pedig az „oralsepsis“ kiindulópontját főleg a pulpa conservativ kezelésében látjuk, úgy már eleve is el kell hogy vessük azt az irányzatot, amely ily betegségek conservativ gyógyítását propagálja. Ha az „oralsepsis* diagnosisa minden kétséget kizáró módon a kizárási elv alapján állíttatott fel, akkor a sebészi kezelés indikált, légyen az egy extractiót követő excochleatio vagy gyökcsúcsresectio, ami természetesen az individuális megítélés alá esik és magát a gyógyulás folyamatát nem tángálja. Néhány érdekesebb eset ismertetése fejezte be ez actuális tárgyú előadást.
