Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
109 Az amalgam keverés újabb módja.* Irta: Radó Károly dr. Csak röviden kívánom érinteni a kereskedelmi forgalomba került különböző névvel jelölt amalgamok összetételeit, bár jól tudom, nem mondok újat, mégis szükségesnek tartom, hogy nagy vonalakban ismétlésbe bocsájtkozzam, annál is inkább, mivel általános a panasz mindegyik iránt csaknem kivétel nélkül, úgy a gyúrhatóság, színváltozás, megbízhatóság, mint a tömés utólagos összehúzódása szempontjából. Az amalgamok összetétele, ezüst, arany, platina, réz, cinn, cink, stb. s aszerint, hogy hányféle fém van benne, mint binér, ternér, kvaternér, kvinér amalgamok kerülnek forgalomba. Az ezüst a keményedést, az arany és platina tömörséget, a cinn a gyúrhatóságot és plasztikusságot, a cink a színtartósságot adja. E fémek különböző tulajdonságaik figyelembevételével percentuel vannak összekeverve. A gyárak minden tekintetben igyekeznek megfelelni e kívánságoknak s ennek megfelelő alakban hozzák forgalomba készítményeiket s ha ennek dacára kifogásolhatók egyes töméseink, úgy a hibát, vagy hibákat más oldalon kell keresnünk. A régi amalgamkészítési mód nem felel meg a mai kor higiéniájának s még kevésbbéa fémek, physikai és chemiai tulajdonságainak, tehát elsősorban ezen kell segíteni. Ha figyelembevesszük, hogy a reszelékek fémrészei különbözők, így egyesülésük fokai sem egyformák, hanem ugyancsak különbözők, természetesnek fogjuk találni, hogy az eddigi keverő eljárásnál a különböző fémek nem egyidőben egyesülnek egymással, hanem egyesülési fokaik szerint különböző pillanatokban olvadnak egybe. A fölös higanynak az ujjak által való kinyomása, valamint gyúrhatóságának kipróbálása, vizsgálása, nemcsak a higiénia szempontjából nem tökéletes, mint módszer azért is elvetendő, mert az * Előadta a M. F. E. november I7-iki tudományos ülésén.
