Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
Vattatekercsnek a szájban való rögzítésére szolgáló műszer Dr. Bányai Sándor szerint. Amidőn a fogorvos a patiens alsó molárisait vagy praemolarisait akár diagnosis, akár conservativ kezelés, akár korona, hid felpróbálása vagy felillesztése céljából a bucca és fog, illetőleg nyelv és fog közé helyezett vattatekercsekkel izolálni akarja, gyakran ütközik szinte leküzdhetetlen akadályba a patiens reflectorikus védekezése folytán, mely sokszor igen nagy hányásingerben nyilvánul, vagy legalább is a patiens nyelvének azon törekvésében, hogy az alkalmatlan idegentestet kitessékelje; mindezt bő nyálazás szokta kísérni. Sok év óta ez állapoton betegemet aképpen segítem át, hogy felszólítom, hogy a behelyezett vattatekercseket saját mutató és középső ujjával enyhe nyomással rögzítse a kívánt helyen. Szinte hihetetlen, mennyire egy csapásra szűnik meg a patiens reflectorikus ellenszegülése és mi munkánkat nyugodtan végezhetjük. És ez nem sikerül a vattát leszorító készülékekkel, ehhez a patiens saját keze kell. Magyarázatát abban látom, hogy — mint a csiklandós ember saját kezével szemben nem csiklandós — a saját manipulatiónkkal szemben magunkat biztonságban érezve, nem védekezünk. így tehát jól meg is volna oldva a kérdés, azonban a patiens vastag ujjai a rendelkezésre álló kevés helyet szűkítik, meg némiképpen védekező mozdulatokat is tesznek. Egyszerű kis eszközt szerkesztettem tehát, mely ugyané célt szolgálja egyező módon, de helyet alig foglal el. A vattatekercset lefogó két párhuzamosan fekvő, homorú, hosszúkás lapocska megfelelő módon két vastag dróthoz van forrasztva, mely két drót a szájból ki, az áll előtt és alá görbül, közben egy fogantyúvá olvadva, melyet a patiens az álla alatt kezével tart és így helyettesíti az eszközzel ujjait. Ezzel a nyugodt és nyáltól mentes dolgozást szinte kivétel nélkül biztosíthatjuk. C. ASH & SONS UTÓDA DENTAL-DEPOT BUDAPEST, IV, FERENCIEK-TERE 4. Va természetes nagyság
