Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
25 Már most Schuchard, hivatkozva Franke vizsgálataira, azt az ellenvetést hozza, hogy a fogak elötörése a felső és alsó áltcsontban olyképen megy végbe, hogy ezáltal mindazok a meggondolások, amelyek a maradandó fogakra nézve felállítottam, nem állják meg a helyüket. Franke anthropologiai vizsgálatai bizonyára igen szellemesek és számos eddigi alapvető tételt megingattak; vizsgálatainak az a hibája, hogy a fogászatot csak felületesen ismerte és csak igen kevés fogorvosi szerzővel foglalkozik. Másrészről pedig anthropologiai mérésekkel szemben nem lehetünk eléggé óvatosak. Gondoljuk csak el miképen történnek az ily vizsgálatok. Franke maga említi, hogy számos múzeumot bejárt, hogy a szükséges anyagot összeszedje és így természetesen a különböző életfeltételek közötti különbséget nem méltathatta kellő figyelemben. Franke még azt is mondja, hogy igen nehezen talált vizsgálatra alkalmas ifjú egyénektől származó koponyákat, ami csak természetes is, minthogy ily korban ritkábban áll be a halál természetes körülmények között, viszont 6 állítólag csak normális koponyákat vizsgált. De miként is hasonlíthatunk össze egy palotában felnőtt egyént azokkal a vézna teremtésekkel, akik egy pinceodúban levegő és napfény nélkül és legtöbbször igen rossz táplálkozási viszonyok között nevelkedtek? Miként hasonlíthatunk össze esetleges potator családból származó koponyákat olyanokkal, amelyek sportoló, mértékletes és egészséges szülőktől származtak? Azután gondoljuk csak az anthropologiai mérési methodusok hibaforrásaira. Hiszen már a nemek meghatározása is milyen nagy nehézségeket támaszt. Franke oly gipszmodelleken végezte méréseit, amely modellek elkészítési technikájáról sehol sem tesz említést, úgyhogy számításait nem kontrollálhatjuk. Hiszen óriási a különbség, ha a modellek alapja kényünk-kedvünk szerint, vagy esetleg Angle szerint, vagy valamely más eljárás után készült. Azok a mérések azonban, amelyeknek alapja a mandibula egyenetlen bázisa, nem lehetnek helyesek. E néhány megjegyzésből is már láthatjuk, hogy mily bizonytalanok az anthropologiai mérési eredmények. Mindezekhez járul még, hogy a végső eredményt statisztikai alapon kell kiszámítanunk. A statisztikával pedig minden bebizonyítható! így Kadner a Pontiéle számításokat is kritika tárgyává tette és értéküket nagyon leszállította. Ugyanez a szerző újabban az eddigi rendszereket is megingatta és a fejlődéstörténet révén oly eredményekhez jutott, amelyek kell hogy az orthodontisták figyelmét fokozott mértékben magukra vonják. Csak ha majd Kadner teljes műve előttünk fekszik, foglalhatunk állást vizsgálataihoz, amelyeknél az aetiologiai momentum
