Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
13 A forgatás másik eszköze a csiga. Ennek az alapgondolatát a 4. I. ábra mutatja. Az erő (e) a hengert (a rajzon átmetszetben) a) irányban körkörös mozgásra kényszeríti, vagyis forgatja. Ugyanakkor azonban a henger b) irányban is elmozdul. Ez utóbbi, nem kívánt elmozdulását egyszerűen megakadályozhatjuk azáltal, hogy az e) erővel szemben ugyanakkora erőt alkalmazunk, mely azonban a hengert ugyanazon irányba forgatja (4. II. ábra). Ezáltal két eredményt érünk el. Az egyik, hogy a forgatás, ami a főcél, gyorsabbá lesz, a másik pedig, hogy a henger egy helyben marad és nem mozdul el. Az ábrán az elmondottak világosan láthatók. A nem kivánt elmozdulást kompenzáló erőhatás módot nyújt nekünk arra, hogy a legkomplikáltabb és legfinomabb fordításokat is elvégezzük anélkül, hogy a fogat helyéből kimozditanók. De a fog többféleképpen fordulhat el hossztengelye körül, e szerint kell e csigát is alkalmaznunk. Ez előfordulásokat igyekeztem rendszerbe foglalni. Három typust különböztetek meg, s mindegyik typusnak két csoportja van. I. typus: Az elfordulás tengelye a fog hossztengelyével összeesik, az elfordulásban tehát a fog mindkét éle résztvesz (egymással természetesen ellenkező irányban). 1. csoport: A fog meziális éle kifelé, distális éle befelé fordult. 2. csoport: A fog meziális éle befelé, distális éle kifelé fordult. II. typus: A fog meziális éle a helyén van, a distális éle elfordulva, az elfordulási tengely tehát a fog meziális élén halad keresztül. 1. csoport: A distális él kifelé fordult. 2. csoport: A distális él befelé 'fordult. III. typus: A distális él a helyén van, az elfordulási tengely tehát ezen az élen halad keresztül. 4. ábra.
