Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
3 FOGORVOSI SZEMLE 1926. JANUÁR 1. SZÁM Közlemény a budapesti kir. magy. Tudomány Egyetem Stomatologiai Klinikája (igazgató: Szabó József dr., egy. ny. r. tanár) Orthodontiai osztályáról (vezető : Salamon Henrik dr., egyet, m.-tanár). A fogrendellenességeknek egyik leggyakrabban előforduló alakja a fogaknak hossztengelyeik körül való elfordulása. Úgy gondoljuk, hogy úgy ezt a jelenséget, mint általában az occllusiós szabálytalanságok legnagyobb részét az állcsontmeder és a fogak szélessége közti aránytalanság okozza. A fogak túlságosan szélesek az állcsontmeder nagyságához mérten és teljes szélességükkel nem férvén el egymás mellett, hossztengelyük körül elfordulva úgy helyezkednek el, hogy kisebb átmérőjű részükkel kerüljenek a számukra fenntartott szűk helyre. A fogak ezen rotatiója leggyakrabban kombinálódik a fogak normális helyének megváltoztatásával is, vagyis az efajta elmozdulások nem csupán a hossztengely körül játszódnak le, hanem az esetek nagy részében a haránttengely körül is, sőt megesik, hogy a fog egész testével elhagyja a helyét. Ez utóbbi jelenséget az magyarázza meg, hogy azon a helyen, ahol a fog teljes szélességében nem fér el, ott elfordulva is alig van hely számára. A metsző- és szemfogak koronája a rágóélen mérve tudniillik körülbelül ugyanolyan széles, mint a fogak nyaka feletti része, a tuberculum dentis, vagyis a frontfogak legnagyobb haránt- és sagittalis-átmérője körülbelül egyenlő nagyságú. Ha bármelyik metsző- vagy szemfogat hossztengelye körül megforgatom, a rágóél és tuberculum körülbelül ugyanazt a körívet írja le. Szóljunk néhány szót e tengelyfordulások javításáról, gyógyításáról. Eredeti közlemények. A fogak rotatiójáról. Irta: Horváth Lajos dr., gyakornok.
