Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
108 A beteg ikernővérén úgy külsőleg, mint Röntgenfelvételeken teljesen hasonló jelenségeket észlelt és írt le a szerző. Utal Hiiltkranz és Blenka vizsgálataira, akik a dysostosis cleidokranialis kórképet részletesen leírták és hozzáfüggeszti még a maga megfigyelését a fogazatra vonatkozólag, melyet eddig pontosan leírva nem olvasott és amelynek kiemelendő momentumai: a tejfogak késői megjelenése és persistentiája, a maradandó fogak retentiója és számbeli, helyzeti, nagyságbeli anomáliái. Az aetiologiai momentumok közül főleg az öröklést hangsúlyozza és utal arra, hogy esetleg a belső secretiós mirigyek correlátiójának bizonyos zavarára is kell, hogy gondoljunk. Ref.: Siposs Stefánia dr. Doc. Meyer (Breslau): Strittige Fragen in der Histologie des Zahnschmelzes. (Vitás kérdések a zománc histologiájáról.) Vierteljahrschrift f. Zh., 1925, No. 4. Szerző a mikrophotographia jelentőségét ismerteti a még használatban levő rajzolási móddal szemben, amikor a mikroskop mikrométer csavarjának elmozdulásából esetleg ugyanazon rajzon több síkban feloldott képlet összegezhető. Felvételeit violettfény használatával készítette, melynél az ultraviolettfény alkalmazásából származó optikai műtermékek, részben elesnek. A praeparatumok fogcsiszolatok, melyek a szerzőnek javított csiszolási- és festési módszerével készültek. A zománc histologiájáról általában: Az áttört fog zománca 96—98°/» anorganikus anyagot tartalmaz és ektodermalis eredetű. A zománc, szerző szerint, körülbelül négy mikron vastagságú prismákból van felépítve, amelyek a dentintöl a zománchártyáig (cuticuláig) húzódnak és egy-egy ameloblast által képeztetnek. Alakjuk általában hatoldalú. Míg a kutya zománcán a hatoldalúság szabály és igen pontosan kifejlődött, addig emberi zománcprismák nem annyira szabályosak. Hogy a zománcprismák közt van-e köztiállomány, még ma is vitás. Von Ebner és Smrecker szerint van, Walkhoff szerint nincs. Szerző szintén a köztiállomány híve és azt mondja, hogy a Walkhoff képein látható prismák érintkezési vonalai optikai műtermékek. Az optikai műtermék elkerülésére igen fontos a diffusfény használata. Az optikai műtermék elkerülésével a zománcprismák belsejében tubesszerkezet látható, ami valószínűleg az organikus anyag elszíneződésére vezethető vissza. Festési technikája a haematoxylinfestés sósavval való edzés után és a Jones-féle aluminiumchloridos haematoxylinfestés. Szerző egész sorozat igen szép és igen erős nagyítással (5—10.000) felvett képeinek ismertetésével arra az eredményre jut, hogy a Walkhoff theoriája tarthatatlan. Szerző szerint interprizmatikus anyag van, amely a fog felülete felé erősebben elmeszesedett és elvékonyodott. A zománcprismákban található harántcsikolatot szerző az ameloblastok működésével hozza összefüggésbe, mely csak a prismák határáig terjed és a köztiállományba nem folytatódik, ezzel is bizonyítani kívánja a köztiállomány meglevését. A Retzius-csikolatot szerző szintén fénytörési jelenségnek tartja, mely azáltal támad, hogy a köztiállomány kiszárad és levegő kerül a kiszáradt helyekre.
