Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
101 felvétel. Egyes fogak felvételének tárgyalása. II. praemolarisnál: hosszabb gyökérárnyék a palatinális gyökérnek felel meg. I-ső molaris három gyökere miatt nehéz. Szerepet játszik az arcus zygomaticus árnyéka. Ennek elkerülése érdekében Pordes egy második felvételt ajánl horizontalis irányban, bár ekkor a palatgyökér hosszirányban erősen eltorzul. Az egész molaris környékéről jó felvételt kaphatunk egy orthoradialis, keveset medialexcentrikus sugáriránnyal és a rágósíkba helyezett lemezfekvés mellett. Az alsó állkapocsban a nehézségeket az izomzat okozza. Extraoralis felvételek közül a sagittalis irányú koponya felvételnél adódnak nehézségek. Ily irányú felvétel érdekében fontos a fej absolut nyugodt tartása, ezért fixálás a súlyokkal ellátott Robinson-féle kötővel. Célszerű táblázatot közöl a szerző arról, hogy mindegyik fog felvétele esetében milyen legyen a film síkja, a fősugár iránya, a lősugár síkja, a fősugár beesési szöge. Az arccsontvázról szép felvételeket kaphatunk a Lilienfeld-féle axiális projektióval. A beteg alacsony zsámolyon ül, kinyújtott nyakkal az állát egy az asztal szélén fekvő lemezre helyezi, A sugár iránya a sagittalis síkban fekszik, a fősugár iránya körülbelül egy kéz szélességnyire az orrgyök felett van és körülbelül merőlegesen esik a lemezsíkra. Egyes állcsontrészletek felvételére jó a ferdeirányú beállítás. Az állkapocsízület felvéte Altschult szerint a leghelyesebb akkor, ha a fősugár annak az összekötő egyenes közepét találja, mely a betegoldal proc. coronoideusát az egészséges oldat állkapocsízületével összeköti. A röntgenkép analisisával kapcsolatban rekapitulálja a szövetek struktúráját. Rámutat szerző arra, mennyire fontos a térbeli látóképesség, ami csak kevés embernek van adva. A röntgenstereoskopia nagyban megkönnyíti a röntgenkép diagnostikáját. Különösen ajánlatos a Hasselwander-féle stereoskiagraph, mely egy stereofelvételekre szolgáló apparátusból és egy a kép megtekintését szolgáló műszerből áll. Igen figyelemreméltó Robinsohn és Spirer ajánlata a perspektivikusan nyert képet egy felületi projektióra átvinni és az így talált leletet az egységesen meghatározott diagnostographiával egy diagrammra átvinni. Azután szerző leírja a röntgenologia klinikai jelentőségét, fogeltávolításoknál, frakturáknál, fousse routeknál, paradentosisnál, állcsontöböl megbetegedéseinél, állcsontdaganatoknál, foglalkozik a röntgenologia jelentőségével a konserváló fogászatban, technikában, orthodontiában. A röntgentherapiában szerző elsősorban a granuloma gyógyításával foglalkozik. Knocke gondolata volt, hogy a röntgenizgalom útján a granuloma sarjszövetét regeneratióra bírhatja. E célból három mm-es aluminiumfilterrel ellátott Coolidge-csővet használ. Szerinte egybesugárzás elegendő, de ez három hét múlva megismételhető. Az ily módon besugárzott granulomák állítólag már hat hét múlva láthatóan megkissebbedtek. Szerző szerint ez eljárásról végleges kritikát mondani még nem lehet. Dieck a röntgensugarakat fájdalomcsillapításra is használja periodontitisnél, genuin trigeminus neuralgiánál Meyer látott fájdalomcsillapító hatást. Gyógyhatása van a röntgennek az aktinomykosisnál, mirigytuberkulosisnál és a rosszindulatú (umoroknál. Hibák (Fehlgriff) a Röntgenologiában keresendők egyrészt az anyagban rossz filmek, lemezek, rosszúl exponált felvételekben, másrészt általunk elkövetett hibákban. A jobb- és baloldal összetévesztésére ügyeljünk, idegen testek árnyékára (gombok, hajtűk stb.) A legtöbb hiba a diagnostikában adódik.
