Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
99 Ha a cső keménysége fokozódik (kevés áram jut a csőbe), a megszakított vezetéken szikra ugrik át. A cső keménységéről az ampere mérő kilengése is felvilágosít bennünket. A röntgen-sugarak dosirosásánál alapúi szolgál az úgynevezett erythemadosis, vagyis az a sugármennyiség, mely ép elegendő a bőr hyperaemizálására. Szerző szerint a legegyszerűbb dosirosó eljárás a Gabouraud-Noiré-féle, ki kis praeparált lemezkéket is besugároztat addig, míg a rajtuk mutatkozó színelváltozás egy színtabella megfelelő színével megegyezik. Mivel a csőből kibocsátott sugarak nem homogének (a puha sugarakat például már a bőr absorbeálja = bőrgyulladás), bizonyos mély hatások érdekében tehát szűrni kell a sugarakat. A szűrő egy lemez, melynek vastagsága határozza meg az áteső sugarak keménységét. A fogászatban elsősorban granulomákat próbáltak gyógyítani. Szerző e célra hét Wehnelt-keménységűt, háromszor tízperces besugárzást alkalmazott, a cső három miliamperes megterhelésével. Az aluminium filter vastagsága V, mm volt. Szerző által besugárzott 30 eset mind kielégítő eredménnyel gyógyult. Indikátiók: haemophylia, Highmor közelsége, műtéttől való félelem, nehéz, topografikus viszonyok molarisoknál. A rádiumsugaraknak egyelőre therapiás jelentőségük a fogászatban nincsen. A fénysugarakból természetesen a rövid hullámhosszú ultraviolett sugaraknak van gyógyhatásúk. A röntgensugarak is a szövetekben absorptiójuk alkalmával ultraviolett sugarakká alakulnak át. Holzknecht fejezte ezt ki igen találóan 1904-ben: minden sugár az ultrasugaraktól a röntgenig hordozója az ultraviolett fénynek, tehát minden sugártherapia, a röntgen is ultravioletttherapia. A napfény therapiás hatásoptimuma a magas hegyekben van, a mesterséges fényforrásoknak tehát hasonlóknak kell lenniök a magas vidék napfényéhez. E célt legjobban a széncsapos ívlámpa és a higanygázlámpa, vagyis quarzlámpa szolgálja. A fénytherapia gyakorlatában fontos a fényhatások biológiáját ismerni. Rövid hullámhosszú fény a fehérjéket kicsapja, de csak katalysatorok jelenlétében. E folyamatot a kolloidchemia magyarázza. A fény nem az atomot támadja meg, hanem annak fényérzékeny alkotó részeit, egyes elektronokat, melyek az elektronok harmonikus egységéből kiszakadnak. Ezáltal az egyensúly felbomlik, feszültségi differentiák adódnak, amit az ultraviolett fény neutralisál, tehát egy isoelektromos állapot jön létre, melyben a sejt — mely nem más, mint egy komplikált kolloid-oldat — kicsapódik. Ezt a folyamatot legjobban a haematoporphyrin katalisálja. De ilyen sensibilisálő anyag az elektroferrol, a kollargol és az 5°/0-os eosinoldat is. E szerek napfényre kitűnően sensibilisálnak, de elvetendők a quarzlámpa használatánál. Meleg, főkép edénytágító hatást szolgál az ultravörös sugár, amit mesterségesen elérhetünk a neonlámpával (neongáz) és solluxlámpával. A fogászatban a besugárzást, mint utókezelést alkalmazzuk műtétek és gyulladásos folyamatok (periodontitis stb.) után, s egyes fogak fehérítésére. De fontos tudni, hogy a fehérítés csak az esetben sikerül, ha a fog elszíneződése organikus anyagokra vezethető vissza. Ha fémek, vagy fémsók okozzák az elszíneződést, a fehérítés kilátástalan. A fénybehatás idejét nehéz meghatározni. A legpontosabb dosirozást a quarzlámpa igényli Leghelyesebb
