Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
89 kezdődik. Mi lesz ennek a következménye? A maradandó szemfog a már bentülő első kisőrlő igyekszik disztálisan elnyomni, hogy saját számára kellő hely legyen. Ám az első kisőrlő nem tud helyet adni, mert disztálisan tőle ott van a tekintélyes nagyságú második tejőrlő. A szemfog pedig előtör s mivel a sorban nincs hely, előtör inkább bukkál helyzetben, ritkábban palatinálisan. így keletkezik az a feltűnő okkluziós anomália, mely nagyon rútítja az arcot, a fogsort pedig ragadozószerűvé teszi. (Ugyanezt az anomáliát természetesen a tejfogak persistálása is létrehozhatja hasonló formában.) A később váltó második kisőrlő felesleges helye lévén, elfordul. Az esetek nagyon kis percentjében az ajak és a nyelv egymás irányában való nyomása, amely a fogsor helyes kialakulásában tudvalevőleg nagy faktor, benyomja a szemfogat a rendes helyére, de ez az esetek nagyobb részében, sajnos, nem történik meg, hanem a növekvő és előtörni készülő második nagyőrlő nyomja az első nagyőrlőt s ez nem találván kellő ellenállásra, maga előtt tolja a második kisőrlőt, míg csak a hézag nem zárul. S ha ez az eset a felső fogsorban történik, akkor létrejön oly helyzet, mely Angle diagnózisát, erre az esetre majdnem irreálissá teszi. Az első nagyőrlő ugyanis ekkor nem áll a rendes helyén, hanem attól meziálisan. A diagnózis ezen esetben 11. osztályt állapit meg, a kezelés pedig előírja, hogy a mandibulát előre húzzuk, míg csak a két állcsont között a normális viszony helyre nem áll. S ha ezt végrehajtjuk, akkor nagy hibát követünk el, mert ámbár a normális okkluziót helyreállítottuk, az arc harmóniáját nagyon károsan befolyásoltuk. Ezek volnának röviden azok a jelenségek, melyek orthodontiai szempontból is gyakran nagy fontosságúak. Az első állandó nagyőrlők egymással szemben való helyes okkluziójú beigazodásának leírását szándékosan mellőztem, részben az errevonatkozó nézetek sokféle volta, részben a saját megfigyelése hiánya miatt. 2
