Fogorvosi szemle, 1925 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1. szám

30

1. Tiszta granulomák, ezek csak granulatiós szövetből állanak.

2. Epithellel bíró újképződmények, amelyek a centrális hám feloldása révén cystákba alakulhatnak át.

3. Vak abscessusok. Ezek 1. elpusztult cystákból, 2. a sarjszövat centrális részének elpusztulása után támadhatnak.

Reuström: Preventiva in lägg (spärrfylningar.) Odontologish Tidskrift, XXXI No. 3 (1923).

Minthogy biztos cariesprophylacticumunk nincsen, azért más alkalmas módon kell a fog súlyos bántalmainak és főleg a pulpa megbetegedésének útját állnunk. Szerző methodusa a következő: Tegyük fel, hogy egy caries iránt fogékony szájban az egyik praemolarison árokcavitás van. Az aproximal felületek egészségesek, de felvehető, hogy hosszabb-rövidebb idő múlva cariesesek lesznek. Akkor a pulpa megbetegedésének úgy állhatjuk útját, hogy a distalis, illetőleg mesialis fal és a pulpa között egy fissurafúróval hét mély, egészen a foghús alá terjedő érhez fúrunk és ezeket amalgammal megtömjük. Ezáltal elzárjuk a pulpát egy a fog approximalis felületei felől támadó caries elől.

Cedeberg; Om högfregventa strömmars anwänding inom munterapin.

Szerző ismerteti a Hochfrequenzströme és az ultraviollett sugarak Krcmayerlámpa által a pryorrhea gyógyításában eddig elért eredményeit. Szerző említi a kondensatorelektródokkal a periodontitisnél végzett kísérleteit, amelyek kedvező eredményre vezettek. Dr. Rehák Rudolf.

Philipp Hadley: The bacteriology of Dental caries. (A fogszú bakteriológiája. Összefoglalás.) D. С. 1924, July.

I. Régebbi nézetek a fogcaries okairól. A fogszú keletkezésének okáról sok theoria van. így Kr. e. V. században Hypokrales a „romlott nedv stagnálásának“ tartotta a fogfájást. Öt századdal később Galenus a fogszút táplálkozási zavarnak, a fogak meglazulását a túlságos nedvességnek tulajdonította, mely gyengíti az idegeket. Ugyancsak ő mondja, hogy a táplálkozás hiánya a fogakat gyengékké és törékenyekké teszi.