Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-04-01 / 4. szám
90 ha lázas, purulens folyamattal állunk szemben, nincs idő a conservativ kezelési módszerekkel való kísérletezésekre — a lassú visszafejlődést várva — sürgős beavatkozásra van szükség, ha az a genyes megbetegedés a test bármely részén van is, de különösen az állcsontok és az arc megbetegedéseinél. Az arci rész dús venarendszere, az életfunctiókra fontos szervek közelsége fokozott intőjel számunkra. Az állcsontok megbetegedéseit sajátos szöveti szerkezete miatt súlyosabbnak kell tekintenünk, mint az egyéb csontok bántál mait. Szabó professor már egy évtizeddel előbb rámutatott, hogy „az állcsonton az egyetlen csontvelő helyett disseminálva vannak a csontvelő és csontürök, a csonton jelentkező lobos tünemények, bárha klinikáilag csupán a periosteum részéről mutatkoznak is, többet jelentenek, jelentik, hogy abban az egész csont, annak minden anatómiai része kisebb-nagyobb mértékben résztvesz“. Ha a gyuladásos betegséget a maga félreismerhetetlen tünetei után — láz, beszürődés, fájdalom — megállapítottuk, ez a rögtöni beavatkozás szükségességét jelenti, mert ha ez nem történik meg, a gyuladás tovaterjedése által a genyképződés fokozódik, a genynek nem lévén levezetése, feszítő erejénél fogva a csonton keresztül utat tör magának, s a lágyrészekbe jut. A gyuladásos gócból a betegség egy bizonyos szakában már pathogen csírok juthatnak a véráramba. Ez vagy a nyirokpályák közvetítésével, vagy a vérerek útján történik. Az artériák fertőzése aránylag elég ritka, annál gyakoribb a vénák megbetegedése. Ennek oka, hogy a vénák felületesebben helyezkednek el, falzatuk vékonyabb, permeabilisabb az artériánál. A mikrobák a vénák környezetéből beburjánozva, az edény belső falán lobosodást okoznak és ez idézi elő a thrombust. A thrombust itt pathogen csírok és azok toxinjai okozzák és így a kórkép most már az inficiált thrombussal együtt thrombophlebitisnek felel meg. Az állcsontok genyes megbetegedéseinél a fertőzés útját tökéletesen Grawitsch anatómiai vizsgálatai óta ismerjük. E vizsgálatok kétségtelenné teszik, hogy a leg jelentéktelenebbnek látszó fertőzéses góc is a legsúlyosabb koponyaüri szövőd-
