Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1-3. szám
49 Akik a Centralverein Deutscher Zahnärzte lipcsei kongresszusán 1922 őszén Gottlieb előadását a fogak biológiájáról hallották, vissza fognak emlékezni, hogy akkor ő még egy bizonyos ingerhiányról, egy „Reizminus“-ról beszélt, amely az alveolitises folyamatokat megindítja. Gottlieb-nak ehhez az előadásához fűződő vitában én akkor a következőket mondottam: „ . . . Als Ursachen der Verbreiterung des Perodontalraumes, der lakunären Atrophie und infolgedessen der Lockerung nichtpyorrhoischer Zähne sind in erster Reihe mechanische Faktoren zu berücksichtigen, — also die Überbelastung der einzelnen Zähne. Ich bestreite die Hypothese, dass es hier Mangel an Reize gebe, — im Gegenteil, es ist ein Plus, welches hier die Rolle spielt, uzw. eine Druckvermehrung infolge irgendeiner Artikulationsstörung. Dies wurde schon oft und auch klinisch in vielen Fällen bewiesen. Die Untersuchungen Gottlieb’s bestätigen fabelhafter Weise die Überbelastungstheorie, worüber ich morgen zu sprechen beabsichtige.“ * Amit akkor mondottam a lipcsei nagykongresszuson a külföldiek nagy nyilvánossága előtt, azt fentartom ma is, sőt nagy örömmel konstatálom Gottlieb-пак az elhangzottakban ismertetett tanulmányáról, hogy ez az első igazán tudományos és laboratóriumi kutatásokon alapuló munka, amely kellő módon, tudományos alapon igazolja a túlterhelés tanát. Legyen szabad főbb vonásokban összefoglalva még az általunk követett gyógykezelési eljárásról szólani, amelynek vezérszempontja a túlterhelés megszüntetése azáltal, hogy a megbetegedett fogakat és fogcsoportokat lecsiszoljuk, ily módon az articulatióból kikapcsoljuk. De nemcsak a normalis articulatióból kapcsoljuk ki teljesen ezeket a fogakat, hanem minden oldal felé irányuló csikorgatási mozdulatot is végeztetünk a beteggel s így a fő kórokozó tényezőt, a csikorgatási últerhelést is kiküszöböljük. Ezenkívül az éjszakai harapás * Verhandlungen des Centralvereines Deutscher Zahnärzte. Wissenschaftliche Sitzung, 1922 September 22. D. Mon. f. Zahnh., 1923. 4
