Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1-3. szám
43 azoknak alveolusa indul resorptiónak különösképpen, amelyek „in ungünstiger Richtung“, tehát kedvezőtlen irányban terheltetnek meg. Münzesheimer a kedvező megterhelési iránynak a fogak hossztengelyében való terhelését, míg a kedvezőtlen irány alatt nyilván a ’ kissé oldalt hajolt vagy fordult fogak sagíttalis-irányú túlterhelését érti, példának olyan, hézag mellett lévő molárist vagy praemolarist említvén, amely a sagittalis componens hatására a hézag felé hajlott és idővel alveolitisben megbetegedett. Itt kell megemlítenem Adloff kitűnő megfigyelését, amelyet Hans Virchow egyik anthropologiai monographiájához fűz, amelyben Virchow az ehringsdorfi ősember állkapocs-vizsgálatánál azt a kérdést veti fel, hogy voltaképpen miért is kell az ember fogainak a fogsorban egymáshoz olyan közel lenni? Adloff válasza erre az, hogy csupán az összefüggő és teljesen egységes és egész rágófelület tudja, éppen a megterhelés egyenletes elosztásánál fogva, a dynamikai factorokat káros hatás nélkül elbírni. A Münzesheimer féle első csoporthoz tartoznak még azok az egyes fogak, amelyek rendetlen, leginkább a fogsorból kiálló helyzetük miatt az antagonista által túlságos erősen találva, pyorrhoeásakká válnak. Ugyanide tartoznak az egyes articulaíiós rendellenességek következtében túlságos erősen igénybe vett fogak, így példának okáért keresztharapásnál azok a fogak, amelyeknél a fogsorok kereszteződése létrejön. A második csoportba sorolja Münzesheimer a secundaer-túlterhelés következtében pyorrhoeássá vált fogakat, amelyeknél a szervezet valamely megbetegedése a támasztőapparatus ellenállását jelentékenyen lecsökkentette. Ilyen betegségeknek a diabetest, luest, köszvényt, valamint a kachektikus állapotokat tartja Münzesheimer, valamint idesorozza azokat a feltűnően gyakori pyorrhoeákat, amelyeknél a támasztó-apparatus ellenállása a háború alatt és utáni rendkívül hiányos táplálkozás, vagy hirtelen lesoványodás következtében állott be. Ugyancsak a múltkori előadásomat követő vitára kell itt utalnom, amelyben valaki felemlítette az ú. n. pyorrhoeás megbetegedéseknek újabban igen gyakran való észlelését.
