Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1-3. szám

31

kon végzett kísérletei alapján a következő megállapításokra jutott. A csontszövetképződés az oldalakról indul ki és benyomul a pulpacsatornába, miközben az összes dentin- és cementtörmeléket körülnövi. Az így felhalmozódó csontszövet a periosteum képződménye. A csont és gyökércsonk közti kezdeti csontos összeköttetés később felszívódik. A szájnyálkahártya, mely a sebbe ér, radiálisán helyezkedik el és hátráltatja a csontképződést. Legjobb tömőanyagnak az elefántcsontszálka mutatkozott. Jó varrat a legfőbb factora a normalis callusképződésnek.

IX. Steinberg (Krakkó): Tapasztalatok saját systemájú mozgatható hidakról. Hídja a két pillérből és a közte levő darabból áll. A mesialis pillér distalis oldalán van : egy öntött és hozzáforrasztott, a pillér alá nem menő, ékalakú, a rágó felszín felé nyitott, 2—3 mm. magas, horizontális irányú kis karika, melybe a mesialis pillér vége beleillik. A megerősítés úgy történik, hogy a karikát egy csavar tudja szorossá tenni a fog végén. A karikát két oldalt körülfogja a híd középső része (keilförmiges Gelenk). A distalis pilléren egy odaforrasztott, öntött, nem aláfutó, cylinder alakú, 2—3 mrh.-es, horizontális irányú, lábas alakú szerkezet van, amelybe a középdarabnak egy nyúlványa illik bele, s melyet szintén a középrész fog körül (kolbenartiges Gelenk). így elérjük, hogy ezáltal a középső rész kimozdítható, a pillérek megmozdulása nélkül.

X. Haber (Frankfurt): A kezelési módozatok beosztása és kivitele számfeletti és retineált fogaknál.

Retineált fogak előfordulnak:

1. öröklés által;

2. a körülményeknek meg nem felelő nagyságbeli differentia a két állkapocs között, vagy az állkapocs és a fogállomány között; >

3. vagy pedig a tejfogak korai vagy késői extractiója következtében fordul elő;

4. a fogak áttörő erejének gyengesége következtében.

Praedilectiós helyek: a bölcsességfog területe, a szemfog területe és a praemolarisok. Legtöbbnyire egy fog réti-