Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1-3. szám

26

rasztott. A rágóélek élessége is befolyással van a fogak és az egész fogpótlás tartósságára.

Vizsgálatainál a következő eredményeket kapta:

Gipsz eltört

Stentz „ Csokoládé „ Viasz

tompa fogaknál

39,9 erővel

48.6 „

10,5 „

30.7 „

éles fogaknál

30,9 erővel 41,6 „

9,7 „

27,2 „

A csapos fognak éppen annyit kell kibírnia, mint a természetes fognak. A müfogak rágóéle frontfogaknál éppen olyan éles legyen, mint a természetes fogaké. Hogy a caninus és az első praemolaris közti szöglet kevésbbé legyen éles, ajánlja, hogy az I. és II. praemolarist cseréljük ki, ezzel az első praemolaris lesz kisebb és ezzel a buccalis rágódudoroknak egy distalis irányt adtunk. Mindezt apparátusán és articulatorán demonstrálja.

III. Frietsche (Leipzig): Magyarázat az alsó állkapocs mozgásairól. Az articulatiós problema legegyszerűbb megoldásának kísérlete. Három tényezőt kell tekintetbe venni, mely fogsorívben történik, szájnyitás és csukás alkalmával.

1. Az alsó állkapocs viszonya a felsőhöz. Ez meg van állapítva.

2. Az alsó állkapocs viszonya az állizülethez. Ez két csoportra osztható:

a) közvetlen mérések átvitele az állizületről az articulatorra;

b) a fogak íveinek átvitele megfelelően megszerkesztett articulatorokra.

A hibákat a fogak egymáshoz való szögleteinek kicsinysége okozza és azon körülmény, hogy a fogívek nincsenek egy síkban projiciálva.

3. A felső állkapocs viszonya az állizülethez. Ez az általánosan használt articulatoroknál egyáltalán nem, vagy csak kevéssé lesz tekintetbe véve. A felső állkapocsnak az articulatorban való hibás elhelyezése az occlusióban okoz zavart, a hibásan beállított fog pedig magát az articulatiót változtatja meg. A felső állkapocs és az Ízület egymáshoz