Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1-3. szám
24 pedig kifejti, hogy phosphorsavat oly fogakban is talált, melyek sohasem érintkeztek cementsavakkal. Zielinszky szerint, 6 13 éven át cementtömések alá thymolt helyezett és pulpaizgalmat sohasem kapott. Vili. Kranz (Frankfurt a. M.): Chemotherapia a fogászatban. Elsősorban az ezüstöt említi a chemotherapiában. Az ezüstnek két hatása van : egy baktericid hatás és a leukocyták megszaporítása. Ezüsttel való pulpakezelés célja: a pulpa megtartása ezüstpraeparatumokkal való edzés által. A kezelés a következő: Előzetes érzéstelenítő injectio után edzi a pulpát a praeparatummal, aztán lezárás Fletscherrel. A pulpa életben marad. Az előadások második napján a fogpótlástannal foglalkoztak. I. Eichentopf (Naumburg): Az articulatio kérdése. A rágómozgás főcomponensei: 1. a) Az izületi felületek (az ízvápa és az ízfejecs); b) a fog rágó felszíne (mindkettő mechanikus értelemben az anatómiai forma és fekvés alapján). 2. Az izom eredő és tapadási helyeinek egymáshoz való viszonya (állkapocs alakja és helyzete). 3. A beidegzés. A rágómozgás a rágóberendezés nyugalmi állapotából indul ki, még pedig vagy úgy, hogy az alsó állkapocs az izmok működése által jobbra vagy balra kileng (transversalis mozgás), vagy pedig előre-hátra mozog (harapásmozgás) az állkapocsízületekben; a végső mozgás a fog rágófelszínein történik, mikor is a dudorok és fissurák végeredményben egymásba jutnak. A főrágómozgások (lateralis kísérömozgások) kombinált translatiós-rotatios mozgások, melyek az állkapocs növekvő nyomása mellett történnek. Ezután külön veszi az egyes komponenseket. A rágómozgás két erőre bontható : a) a normális erőre (nyomási erő) függőlegesen a rágófelszínre és b) a tangentialis erőre (csúsztató erő), párhuzamosan a rágófelszinekkel. A kettő egymáshoz való viszonya függ a rágás beesési irányától. Jó articulatióhoz tehát a fogak felállítása a következő: A fogak a felső II. praemolarisokig és a felső molarisok az anatómiai előírás szerinti occlusióban,
