Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1-3. szám
18 fogy, úgyannyira, hogy a háború folyamán Randolfból készült törésrögzítő síneket vagy hidakat újból kellett a nagymérvű fogyás és • elvékonyodás miatt készítenünk. A szájban az arany elszíneződését is tapasztaltam a Randolf mellett, úgyszintén a Randolf bámulását és későbbi feltisztulását is. Sőt ez a feltisztulás oly élénk, a Randolf oly csillogó sárga lesz, szinte szemet bántó, hogy a kevésbé gyakorlott kolléga is már ebből a körülményből gyanút foghat a szájban alkalmazott hidak nem arany voltára. A horonák, hidrészek, a foghús mellett nem tisztítható és nem öntisztuló részei majdnem feketék lesznek. Nem rég fordult elő gyakorlatomban, hogy egy betegen, akinek egy fogtechnikus l i 2 3 és 8 i 8 természetes fogaira 16 tagból álló hidat helyezett, amelyből a szájban végzett karcpróbák szerint csak a felső 1 2 3 borítókorona volt arany, a többi 13 borítókorona és hídrész Randolfnak bizonyult. Az aranykoronák kissé barnák, a Randolf pedig élénk csillogó sárgaszínű volt és épen ez keltette fel figyelmemet és gyanúmat, a hidak nem arany volta iránt. A panasz, amiért a beteg felkeresett, az volt, hogy amióta a hidakat viseli, azóta a szája, nyelve gyuladásos, fémízeket érez, savanyút nem ehetik. És tényleg, bár klinikai vizsgálatokkal nem bizonyíthatom, ez esetben a fenti tüneteket az igen nagy terjedelmű Randolf-betéteknek kell tulajdonítanom. Azonban tény az, hogy a Randolf-fogművek eltávolításával mind e panaszok megszűntek. Ilyen természetű panaszokkal már nem egyizben volt alkalmam a klinikán is találkozni és pedig mindig nagy terjedelmű Randolf-hidak mellett. Ezért nézetem szerint csatlakozva Sdieer Kari véleményéhez, nagy terjedelmű Ranpolf-hidak alkalmazását általában kerülendőnek tartom. Ami a szájban alkalmazott Randolfra gyanús hidak vizsgálatát illeti, csak arról kell tulajdonképen meggyőződnünk, hogy vájjon a vizsgálandó objectum aranyból van-e, vagy nem. Mert az összes sárgaszínű pótfémek úgyis nagyrészt rezet tartalmaznak. Ezt pedig könnyen eldönthetjük úgy, hogy a vizsgálandó koronáról vagy hídrészről próbakővel karcot veszünk, ezen keresztül haránt irányban légenysav-csíkot
