Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-05-01 / 5. szám
157 A jelen cikkben bemutatott műszer talán sok esetben lehetségessé fogja tenni a véső, kalapács és varrás elkerülését, tehát a kezelést egyszerűbbé, rövidebbé és kevésbbé „félelmetessé“ teszi és így bizton fognak akadni collegák, kik legalább is megprobálásra szívesen fogják fogadni. A műszer célja letört vagy morzsolódás által a fogmederszél szintje alá roncsolt alsó foggyökerek eltávolítása végett a külső fogmederfalból a gyöknek megfelelőleg annyit eltávolítani, hogy a gyök könnyen kimozdítható legyen. E célját úgy óhajtja elérni, hogy az ínyt ne kelljen felvágni és így a műtét után ne kelljen varrni. Tehát ugyanazt végezze el, mint a véső és kalapács, de a lágyrészek vágása és varrása nélkül. A műszer alakjára nézve hasonló az alsó foggyökerek fogójához, azonban csőrének külső ajka a vájulat szélén és végén, tehát U-alakban éles. Ez a csőr-ajk a foghús és a külső alveolusfal közé szoríttatik (hasonlóan, mint a gyökérfogó ajka az alveolus és gyök közé); a belső csőr-ajak a száj űrébe a foghúsra kerül a külső fogóajkkal szemközt; hogy pedig a foghúst ne sértse, végén T-alakban kiszélesedik és így lapátalakot nyer, mely lapát kifelé domború, befelé homorú, hogy az alsó állkapocs homorulatán odafektethető legyen. A lágyrészek nyomástól való kímélését még támogatni lehet ezen lapátszerü résznek vattával való begöngyölésével is (mint a foghúzókulcsnál is a foghúsra támaszkodó részt vattába szokták göngyölni). Ha most már a belső, lapos ajak a foghúson foglal helyet, a külső
