Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-05-01 / 5. szám
154 bői készüli hidakra. A belgyógyász alapok-képen, mást kideríteni nem tudott, elrendelte a hidak levételét. A hidak levétele után a beteg összes panaszai megszűntek. 2. K. J. űrhölgynek (28 éves) magányos, koronát helyeztem jü-ra. Pár nappal a behelyezés után a korona körül a gingiva megduzzadt és fájdalmassá vált. Azt hivén, hogy talán a korona nem jól zár a nyaknál, másikat készíttettem. A panaszok változatlanul fennállottak, úgy hogy a koronát újból le kellett venni és arannyal helyettesíteni, mire a duzzanat és fájdalom megszűnt. Természetesen több esetem van, ahol a Randolf semminemű bajt nem okozott. Mindazáltal a fentemlített két eset tanulságaképen némi előítélettel vagyok és amennyire csak lehet kerülöm. Dr. Horváth Lajos, kiin. gyak. * * r * Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Dr. Grünfeld Sándor űr Randolf cikkéhez az ebben foglalt felszólításra, lenne pár megjegyzésem. Berlinben a Kaiser Wilhelms Universität Zahnärztliches Institutjában több félévet töltöttem, mint rendes beiktatott hallgató. Mint ilyennek több ízben volt alkalmam a Randolfról hallani. Prof. Schröder a Technikai-osztály vezetője alkalmilag mindig kiemelte a Randolf és más réztartalmú (túlnyomó % Cu.) ötvözetek esetleges káros hatását a szervezetre, s ezeket határozottan olyanoknak bélyegezte, melyek igenis képesek egyes esetekben a chronikus rézmérgezést előidézni. S ezt adott esetek kapcsán a klinikán végzett vizsgálatok eredményeképen szögezi le. Ennek konsekvenciáját levonva az 6 osztályán, de Prof. Dieck (Conservierende Zahnheilkunde) osztályán sem használnak Randolf-ot stb. Ezek helyett socialis indicatio esetén Platin Silbert, illetőleg Zinnsilbert használnak. S ha ezek után még Máthé tanár úr cikkét is olvassuk, kinek tapasztalatai szintén a berlini klinika fenti véleményét erősítik meg, úgy azt hiszem, hogy Máthé tanár úr véleményét minden komoly szakembernek felelősségének tudatában magáévá kell tennie. Dr. Varga Imre.
