Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1924-05-01 / 5. szám

139

RÖNTG EN-O DELGA

A nyál szerepe a fogszú kóroktanában.

— Összefoglaló szemle. —

A fogszú és a nyál mennyiségének, valamint összetételének kapcsolatait számos vizsgáló kutatta. A kutatások physikai, vegyi és élettani összefüggésekre vonatkoznak.

Mint physikai test a nyál a fogak felületét állandóan bevonja, nedvesíti, mossa és hígító közegként a sűrű tapadós anyagokat ártalmatlanná teszi (W. D. Miller 1905). Talán innen van. hogy az alsó metszőfogak, a melyeket a nyál a legkiadósabban öntöz, a legkevésbbé szuvasodnak.

A vegyi kapcsolat abból következik, hogy a nyál, mint sokféle vegyi anyagokat tartalmazó közeg az egyes alkatrészek vegyi affinitása arányában a fogakra jutó, sőt a fogakon belül deponált vegyi anyagokkal reactióba lép, bizonyos vegyi folyamatot meggátol, vagy megindít. (Ottofy 1889, Whitslar 1894, Michaels 1900, Rose 1905, Beack 1902, Andresen 1921.1)

Végül a nyálnak biológiai vonatkozásban van fontos jelentősége, midőn egyrészt számos baktérium éltető eleme, mely egyesek szerint (Hugenschmidt 1897, Miller 1905) a bacteriumok fejlődését nem gátolja, mások szerint (Clairmont 1907) némely bacterium, például a staphylococcusok fejlődését gátolja, másrészt mint mirigyváladék függvénye az általános anyagcserének és főleg a vér állapotának.

1 Über Mineralisation und Remineralisation des Zahnschmelzes. Deutsche Monatschr. f. Zahnheilkd., 1921, 4. és 14. füzet.