Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
81 a túlterhelés elvét, anélkül, hogy annak helyességéről vagy helytelenségéről a gyakorlatban is meggyőződött' volna, nem tartotta a pyorrhoea problémájában jelentékenynek. {Michel stb.) Legtöbb szerző megelégedett a tan létezésének egyszerű regisztrálásával, csupán a legutóbbi időkben kezdtek az irodalomban behatóbban és érdeme szerint foglalkozni a túlterhelés elméletének lényegével. (Adloff, Hille, Sicher, Neumann, Weski, Gottlieb, Rumpel, Schaefer, Sommer.) De ha nem is foglalkoztak az egyes autorok behatóbban a túlterhelés tanával, a szigorú bírálattal azonnal készen voltak. így a legutóbbi Vierteljahrsschrift für Zahnheilkunde-ben is jelent meg egy rövid elmefuttatás a pyorrhoea alveolaris kezeléséről Bodó (Olmütz; tollából, amely közlemény azonban nemcsak arra világított rá, hogy szerzője sem az idevágó modern szövettani kutatásokkal, sem a bevált therapiai eljárásokkal nincsen tisztában, hanem azt is bebizonyította, hogy alapvető elvek mibenlétét, így például a túlterhelés elvét sem ismeri. Magam is csak azért tartom említésre méltónak ezt a közlést, mert erre feleletül jelent meg Péter Ferenc tollából a Zeitschrift für Stomatologie-ban legutóbb az a rövid, de kiváló közlemény, amely klasszikus megállapításaival végre precízen körvonalozza az egész Überlastungslehre-t, főként pedig annak alapfogalmait. Mielőtt részletes fejtegetésembe belefognék, legyen szabad elsősorban magyarázatát adnom annak, miért szól előadásom címe olyképpen, hogy „az úgynevezett“ pyorrhoea alveolaris kérdésének mai állásáról és miért használom feltűnően az „úgynevezett“ kifejezést. A pyorrhoea alveolaris elnevezésnek hosszú évtizedes múltja van s a Rigg által leírt betegségnek népszerű és helytelen elnevezése mélyen gyökerezik a stomatologiai nomenclaturában. Sokan kísérelték meg, hogy megfelelőbb elnevezéssel helyettesítsék a pyorrhoeás gyüjtőelnevezést, de a sok elnevezés közül eleddig egy sem tudott népszerűségre szert tenni. Amióta Weski röntgenologiai és mikroskopiai vizsgálatai alapján kiderült, hogy a processus alveolaris genyedése csupán alárendelt jelentőségű e megbetegedés folyamatában,,.
