Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
47 fogakról, hogy beszédkor az alsó fogak nem láthatók, mosolygáskor vagy nevetéskor pedig igen keveset — és Petőfi nem szeretett nevetni —, így jellemzi önmagát egyik gyönyörű költeményében : Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai ; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani — (Magyar vagyok.) így érthető, hogy még jó ismerősei sem vették észre kiálló alsó szemfogait. A kétféle vizsgálat összesített eredménye most már abban foglalható össze, hogy Petőfinek rendellenes fogazata volt, mert kicsiny állcsontjai voltak, szájpadlása kissé keskeny és kissé magas volt, bal felső szemfoga erősen kiállt a sorból, jobb felső szemfoga szintén, de jóval kevésbbé,39 továbbá összes alsó, elülső fogai erősen összetorlódtak, a két alsó szemfog gyökerével ugyan a sóiban állt, de erőteljes, körülbelül 90°-nyi hossztengelykörüli elfordulással mellső élével a sorból kifordult és ezért alsó ajka kifelé szorult. Így megismervén e rendellenes fogazatot a maga tüneteiben, Petőfi fogazatának tanulmányozásában, illetőleg megismerésében még egy igen fontos lépéssel tovább mehetünk. Még az is megállapítható, hogy mi okozta fogazatának rendellenes kialakulását ? Mielőtt e tárgyról saját felfogásomat elmondanám, megemlítek egy kedves népies versiót, a mely persze nem igaz — de azért jellemző.40 A mikor Petőfi az esküvő után ifjú feleségét négyes fogaton Kohóra vitte, a hová még aznap este kellett volna megérkezniük, hogy ott Teleky Sándor gróf 39 Egressy Ákos megfigyelése, melyet én elfogadok és helyesnek találok, ellentétben Gergely Jenővel, a ki „Petőfi betegsége“ című cikkében (Magyar Orvos, IV. évf. 1923, 1. szám) Egressyt nem tartja elég pontos megfigyelőnek, szemben az orvos Sass Istvánnal. 40 Én e mesét Erdős Renée költönőnktől hallottam. Ő Eötvös Károlytól, a kinek olyanvalaki mesélte, a ki állítólag magától Petőfitől hallotta.
