Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
44 kettői egyszerűen okozati összefüggésbe hozzák, noha azt ők is tudhatják, ha nem is fogász-szakemberek, hogy felső fog nem szoríthatja ki az alsó ajkat. Ha ők kiálló fogból duzzadt ajakra vagy megfordítva vélnek következtethetni, akkor következetesen azt kellett volna kérdezniük: miért nem duzzad kifefé a képeken a felső ajaknak baloldali fele ? Ez a kis téves eszmetársulás könnyen megbocsájtható nemszakembernek, annál is inkább — és ez éppen az érdekes a dologban — általa öntudatlanul ráhibáznak a valóságra. Petőfi alsó fogai csakugyan kiálltak. Ez a duzzadt ajak a szakember előtt még haló porában is beszédes és a szájzúgok mentén húzódó kis kipuposodásával még azt is elárulja, hogy legerősebben az alsó két szemfog állt ki, illetőleg pontosabban : erőteljes hossztengelyi elfordulást mutattak. Ehhez a megállapításhoz, több mint tízéves, kizárólag fogsorrendellenességekre vonatkozó tapasztalataim szerint nem férhet kétség. Én tudom, hogy e teremben többen vannak, a kik megbíznak tapasztalatomban és ítéletemben és elfogadják fenti megállapításomat. De egész bizonyosan — és ez rendén van így — vannak itt olyanok is, a kik azt fogják magukban gondolni : hát lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem is, elvégre Salamon mégsem látta Petőfi fogait. Ez igaz. De a tudományban vannak következtetések, melyeknek logikája akkor is megdönthetetlen, ha nem láttuk testi szemünkkel vagy nem tapogattuk még ujjainkkal az összes tényeket. A per analogiam való következtetés a tudományban általánosan elfogadott és termékeny logikai módszer. Mindazonáltal érzem, hogy a többé-kevésbbé jogosan kételkedőknek kézzelfoghatóbb bizonyítékkal tartozom. Persze Petőfi koponyáját in natura nem tudom felmutatni, ellenben bemutatok majd egy élő esetet, melynél az anatómiai adottságok az alsó fogsorra vonatkozólag egész olyanok, mint Petőfinél. Ne zavarjon bennünket, hogy Petőfi fogazatát akarván magyarázni, fiatal leányt fogok bemutatni. Ez csak annyiban jelent változást, hogy a tünetek valamelyest enyhébbek, mondhatnám lágyabbak, mint Petőfinél, de egyébként egészen azonosak. (Bemutatás: K. Edith, 17 éves.) (18. ábra.)
