Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-01 / 1-3. szám

23

Iszlai január 24-én vizsgálta meg a koponyát fogászati szempontból és véleményét e két pontban összegezte:

„1. A koponyán a bal szemfog-meder eltérő a jobboldali szemfog-medertől, a mennyiben a jobboldali normális szemfogra enged következtetni, míg a balfelöli meder arra mutat, hogy a belőle kihullott fog zömökebb és vastagabb volt, mint a jobbfelöli. A bal szemfog medrének falai sem elől, sem hátul szándékos vagy mesterséges horzsolást, illetve reszelést, sem pedig véletlen sérülést nem mutatnak, mit az is bizonyít, hogy mellső fala feltűnően vastagabb, mint az ellenoldali mellsöfal.

2. A baloldali melső bicuspis gyökeiének megfelelő fal vékonyabb, mint az ellenoldali és mögéje kanyarodik a szemfog alveolusának, a miből konstatálható, hogy a baloldali szemfog előre lett billentve

Miként látjuk, Semayer és Iszlai véleménye több tekintetben pozitív, ellenben Töröké teljesen negativ, úgy, hogy az érdeklődés teljesen megcsappant28 és senki sem akart már hinni a koponya valódiságában.

28 Annak jellemzésére, milyen izgatott volt a hangulat és hogy mennyire szerették volna, hogy a koponya igazi legyen, álljon itt Telekes Béla költeménye a Budapesti Hirlap 1902, 16-ik számából :

Petőfi homloka.

Üdv nektek, kik szent titkot ostromoltok,

Hogy szent ereklyénk eggyel több legyen !

Óh az övé volt, az övé e homlok :

Ezer jel vall rá, édes nemzetem.

Zord kétkedők csak mondják — mondják csak,

Hogy bizonyosság róla nem lehet;

Nekünk, hívőknek, már elég igazság:

Hogy ők csak hinni nem tudván tagadják,

De nem lelnek megdöntő jeleket.

Ti kétkedők, óh hát nem érzitek ti,

E mámort, mely gyúl milliók szívén ?

E holt homlok mint lázit : lelkesedni !

Ez üres szemből mint hat égi fény ? !