Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
16 Halljuk tehát Petőfi kortársait, hogyan írták le külsejét. Először Jókait, aki mint diák ismerkedett vele Pápán, hosszú ideig, sokszor és közelről érintkezett vele és nagyon jó megfigyelő volt. Jókai „1848“ című könyvében így ír róla3 * * * * * 9: „Petőfi nem volt eszményi alak egy férfiban. Hátramaradt arczképei közül csak az az egy hű, melyet legelőször rajzolt Barabás, a hol Petőfi két kezét hátratéve tartja, a többi mind eszményítve van. Termete szikár, középnagyságú,10 arczszíne sápadt, szemei apró feketék, szemöldei satyrvonalban menők, orra hegyes, tövén a homloknál benyomott, haja fölfelé szoktatott, szája kicsiny s egy rendetlenül előre álló fog miatt gunyoros kifejezésre nyíló. Egész lénye, tekintete komor, zárkózott volt, nyakán kendőt nem viselt soha, a mi ezt még előrenyúltabbá tette.“ A Budapesti Hírlap 1902, 4-ik számában pedig ezt írja róla: „Petőfi felső fogsorában balfelől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének oly szatírszerű kifejezést adott. Mikor néha bírókra keltünk s én Petőfit derékon fogva fölemeltem, ezzel a hegyes szemfogával szúrta meg a fejemet — tréfás ellenkezésből. Hiányzó foga pedig egy sem volt.“ A „Magyar Salon“ szerkesztőjéhez írt levélben pedig erre a kiálló bal szemfogra célozva mondja: Volt Petőfi fején egy „craniologiai nevezetesség“, melyről rögtön megismerné koponyáját.11 A Vasárnapi Újság 1902 3-ik számában még a következő arci jellegekről tesz említést: feje fölfelé szélesedő, homloka magas és erősen előrenyomult, ez adott arckifejezésének oly megható jelleget ; a pofacsontok kiülők voltak. 3 Idézve Ernst Lajos; „Petőfi arcképei“ című dolgozata után. Ernst-Múzeum kiadása. 10 Ifj. Hegedűs Sándor: „Petőfi a mi családunkban“ című cikkben (Petőfi-könyv, szerkesztették Császár Elemér és Ferenczi Zoltán, Budapest, 1923) írja, hogy neki Jókai így festette le : „Kis czigányképű, vékony ember volt, nem volt magasabb nálad (162cm.)...“ pagina 63. 11 Magyar Salon, IV. évf., 1885/6.
