Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-07-01 / 7-12. szám

153

Az öntés szerepe a modern fogászatban.

Irta : Révész Sándor dr. (Békéscsaba.)

Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy e cikkben foglaltak nagyobbrészt nem önálló kutatás eredményei és közlésükkel csupán azt akarom elérni, hogy egyrészt megismertessek a kollégákkal olyan eljárásokat, amelyek a gyakorlatban jól beváltak, másrészt módosításokkal használhatóvá tegyek olyan methodusokat, amelyek egy vagy más okból nem voltak jól alkalmazhatók.

Először egy pár általános, a lenyomatvételre (inlayknél) és a viaszmodellek beágyazására vonatkozó dolgot szeretnék elmondani. Inlay vagy csapos hátlap készítésénél nem szükséges, de nem is tanácsos a cavitást vagy felületet olajjal bekenni, teljesen elegendő a dentin saját nedvessége, csak az üreg szárításánál nem szabad alkoholt és fujtatót használni, hanem csak száraz vattát. Különösen rontja a jó munka lehetőséget a sok olaj, mert a viasz könnyen összekeveredik vele és a lenyomat pontosságát befolyásolja. Sokszor, különösen ha az üreg nem mély, az olaj annyiban is hátráltatja a munhát, hogy a viasztömeg modellirozás közben ide-oda mozog. A viaszt nem helyes a cavitisba csepegtetni, hanem jól átmelegítve egyszerre belenyomni az üregbe és azután egy erősen megmelegített eszközzel a felületet cseppfolyóssá tenni. Az inlay-modell kivételére ne használjunk vékony drótot, hanem szilárd fémcsapot (vastagabb gombostű) jól megmelegítve mélyen dugjunk bele az inlay állományába és ennélfogva távolítsuk el az inlayt. Ha a betétnek csapja is van, úgy a drótot a csap számára előre megfúrt csatornábB igyekezzünk bevezetni, ezáltal elérjük, hogy az egész inlay egy homogén egészet képez. (Erről bővebben a csapos hátlapnál.)