Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
104 A fogakra a rágó nyomás nem hat hossztengelyük irányában. A frontfogak, melyek ollóként működnek egymás mögé harapva, a nyomást hossztengelyükre bizonyos szög alatt kapják ; de a praemolarisok és molarisok sem kapják hossztengelyükben a rágó izmok hatásaként fellépő nyomást, kivévén azon esetet, ha nem rágás célzatával valaki üres szájának ép fogazatát nyomja össze. Mert amint falat van a felső és alsó fogsor közé iktatva, a fogsorok rágó felületének sikja előre nyíló szöget alkot, a masseterek ereje tehát nem az egymásra függélyesen álló fogakat, hanem az így „előre dőlt“ fogakat nyomja egymás felé és a falat a fogakat hossztengelyükre szögben ható erővel nyomja úgy, mintha azokat előre akarná dönteni és tényleg, úgy is látjuk, hogy ha egy oldalsó fog hiányzik, az üres hely mögött levő egy idő múlva előre dől, de az előtte levő nem dől hátra. Az is igaz, hogy hiányzó molaris helyét az előtte levő bicuspis igyekszik néha elfoglalni, de ez — úgy látszik — valamely más természeti igyekezet hatása, ami abból világlik ki, hogy az ily bicuspis nem dől hátra, hanem a maga egészében vándorol hátrafelé. A hidat tartó fogra a szájban ható nyomás — mint a tankönyvekben is mindenütt megvan — nagy túlterhelést jelent. Ez a túlterhelés tényleg nagy és híd okozta igen sok súlyos bántalmat láttam fellépni ily alapon. A fogak nagy megterhelést birnak el és nagy erőkifejtésre is képesek, azonban bizonyos az is, hogy állandóan ható kis erő a fogak helyzetét minden irányban változtatni képes és úgy hat, mint a folyton hulló esőcsepp a kőre. Akik fogorthopaediával foglalkoznak, felhasználják a hosszan és türelmesen ható kis erőket és a fogakat előre, hátra, ki- és befelé elmozdítják, a hosszabbodás vagy rövidülés értelmében befolyásolják. Csoda-e, ha hídpilléreket az őket immáron folyton érő túlterhelés kimozdítja régi helyzetükből ? Most visszatérhetek azon kívánságomra, hogy oldalsó hidak közbenső fogai élükkel ne érintsék a foghúst. Az a tapasztalatom van ugyanis, hogy ily hidak csakhamar bevágnak az ínybe, noha behelyeztetésükkor az illető helyen a foghúst nem érintették, azt sápadttá nem tették, jól alámoshatók voltak. Ennek oka csakis a pillérfogaknak mélyebbre
