Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
422 Thassy Gábor vármegyei főorvos urat, a zalai fiókszövetség elnökét, kit melegen üdvözlök ! Legyen szabad megkérnem őt, kisérje tanácskozásainkat figyelemmel. Mindenekelőtt leszögezem azt a tényt, hogy a magyar orvos, mikor gazdasági érvényesülését akarja előbbre juttatni, sohsem feledkezik meg a közről, nem téveszti szem elől, hogy az ő működése szolgálatában áll a közegészségügynek és sohsem feledkezik meg azokról, a kik önhibájukon kivül jutottak gyengébb anyagi helyzetbe. Tisztelt Uraim ! A czél, a mit magunk elé kitűztünk — már az előző megbeszélésekből is kitűnt — akadályokba ütközik. Azt hittük, hogy közel a czél, s kiderült, hogy mégis messze van még, a mit el akarunk érni. De azért igen tisztelt Uraim, ne tegyünk úgy, mint a kishitű, a ki a megkezdett útról hamar visszafordul, de úgy se tegyünk, mint a vakmerő, a ki azt hiszi, hogy hamar eléri a czélt és neki vág s koczkára teszi a czélt, de tegyünk úgy, mint az okos, a ki mérlegeli az akadályokat s így éri el a czélját ! A midőn még üdvözlöm a rendőrhatóság kiküldött képviselőjét, Szommer felügyelő urat, a mai napra összehívott kongresszust megnyitottnak nyilvánítom. Dr. Thassy Gábor: Mélyen tisztelt Uraim! A Dunántúl fogorvosainak meghívását örömmel fogadtam s készséggel tettem annak eleget, nemcsak azon oknál fogva, mert ezen testület az orvostudomány egy ágát műveli és működése a. közegészségügygyei összefügg, hanem örömmel tettem ennek eleget az orvosi szolidaritás szempontjából is. Örömmel üdvözlöm, mint e vármegye főorvosa e város falai között azon tudományos férfiakat, a kik Szabó tanár úrral az élükön itt megjelentek s a kiknek munkájára én az Isten áldását kérem ! Dr. Szabó felolvassa a megjelentek névsorát. Dr. König (Nagykanizsa) kérdi, hogy a jelen nem levők — a kik közül többen levélben foglaltak állást egyes kérdésben — szavazhatnak-e? A kongresszus kimondja, hogy csak a jelenlevők szavazhatnak.
