Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-02-01 / 2. szám
82 elméletét nem fogadhatjuk el minden kétkedés nélkül, mert hiszen a vér és a test egyéb váladékainak földalkaliáit nem az ivóvízzel, hanem leginkább a táplálékkal bevitt mészsókkal pótoljuk. Különösen áll ez a gyermekekre, a kik a tejjel nagymennyiségű meszet visznek a szervezetbe (1 liter tej T6 gr. CaO-t tartalmaz), mely mennyiség a csontok és fogak fejlődéséhez és épségben tartásához túlságosan sok is. Miként az állati és növényi eledelekből álló vegyes táplálkozás az egészség fenntartására a legczélszerűbb, szükséges lenne, hogy ez a fogazat megóvására is alkalmas legyen. Teljesen elvetendő a sok édesség élvezése — különösen a gyermekkorban —, mert ez a zománcz elpusztulásához vezet. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a fogak, valamint a növési, fejlődési és az emésztési rendellenességek milyen összefüggésben állanak egymással. A csecsemő fejlődésében az I. dentitio fontos momentum. A tejfogazat előtörése kétségtelenül elsőrangú physiologiai folyamat, mely kizárólagosan szükséges élettani megnyilvánulás s nem áll összefüggésben pathologiai jelenségekkel, a mint azt a régi orvosok hitték, és a laikus közönség hitében még ma is él. Ma már az illetékes körök a „fogzási betegség“ létezését határozottan tagadják. A fogelőtörés, a fogváltás, a mint azt a legújabb kutatások kimutatták, sohasem lehetnek okozói bármilyen, legkevésbé azonban idegrendszer-megbetegedéseknek. Mindazon pathologikus jelenségek (ekzema, vasomotorikus zavarok, hőemelkedés, hányás, hasmenés, álmatlanság, általános nyugtalanság, klonikus rángások), melyek eddig „a csecsemőkor fogzási megbetegedései“ gyűjtőnév alatt szerepeltek, sohasem a fogzásra, hanem mindenkoron a csecsemőkorban oly gyakran fellépő emésztési zavarokra, vagy fertőző megbetegedésekre vezethetők vissza. Az úgynevezett „foggörcsök“ létezését energikusan meg kell cáfolnunk. Ezek állítólag olyankor lépnek fel, a mikor a csecsemőt elválasztják, vagy lényegesebb változás áll be a csecsemő táplálásában. A „foggörcs“ részleges jelensége a tetaniának, illetőleg a spasmophiliának, mely leginkább a második életévében lép fel oly gyermekeknél, melyek mesterségesen tápláltatnak. Érdé-
