Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-02-01 / 2. szám
77 Basedow és golyvában szenvedők szájában megfigyelései szerint rossz fogak voltak találhatók. Azt nem írja nyomatékosan, hogy kezelése után javultak-e, következményképpen a hyperthyreoidismus okát a fogakban keresi. Hozzáfűzi czikkéhez bizonyítékul Rosenow vizsgálatait, a ki „streptoccccusokat isolált beteg pajzsmirigyű emberekből és miután kutyákat injiciált vele, a kutyák hyperthyreoidismus jeleit mutatták". E vizsgálatokat Schottmüller nem fogadja el bizonyítékul Ugyanúgy nem fogadja el bizonyítékul Fischer azon állítását, hogy egy szívarhythmia egy híd levétele és két fertőzött fog eltávolítása után meggyógyult. Eltekintve azon téves észjárástól, hogy a fertőzéskapu eltávolítása befolyást gyakorolna a távolfekvő áttételi góczra a fogkezeléssel nem lehet az arhythmia eltűnését megmagyarázni. Mint minden orvos tudja, nincs változékonyabb, mint a szívműködés rendellenességei. Továbbá: gyomorfekély, epehólyagbajok, appendicitis, izületi rheumatismus, klimakterikus panaszok, korral járó jelenségek, ideges bajok, arteriosclerosis és végül a Brightféle kór olyan kórállapotok, a mik Fischer szerint nem egyszer alveolaris pyorrhoeára vezethetők vissza. Hivatkozik Fischer Wherry vizsgálataira, a ki számos ambulans betegnél, a kik a kórházban mint „simulansok“ kezeltettek, valami kisfokú idült általános fertőző megbetegedésben szenvedtek. (Autointoxicatio, migrain, chronikus köszvény.) A jelzett kóros folyamat, a mi Fischer szerint a szervezet és fog közt fennáll, tulajdonképen a sepsis. Tehát Fischer szerint a fogak betegsége egy idült sepsishez vezet. Kétségtelen, hogy előfordulnak esetek, a mikor a fogakból kiinduló fertőzések halálos kimenetelű heveny megbetegedésekhez vezetnek ("angina Ludovici, osteomyelitis), de itt Fischer állítása számba se jöhet. Lássuk azonban, hogy áll a dolog az idült sepsisekkel a melyeknek melegágya a fogakban lenne?
