Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
382 Ezenkívül kiemelendő még Gysi genialis újítása : a metszőfogvezetés rúdja, a melylyel úgy az előre-hátra való állkapocsmozgás, valamint az oldalelmozdulások két különböző pályán: a condylus- és a metszőfogvezetőpályán egyidejűleg vezethetők a nélkül, hogy bármelyik pályadűlés megváltozna. Prothero a „Gysi Simplex“-ről kezdetben nem nagyon hízelgőén nyilatkozott, a midőn azt mondta : „The Gysi Simplex articulator is a travesty in the anatomical field.“ És tényleg, ha az ember az egyénenként, sőt egyazon egyénnél is variáló állkapocselmozdulásoknál szereplő tényezőket tekinti, úgy valósággal lehetetlenségnek tartja, hogy ilyen közepes beállítású artikulátorral rágásra alkalmas prothesisek készülhessenek el. Daczára annak, hogy az artikulátor 33°-os condyluspályájától eltérőleg 24°-os, sőt 45°-os dűlésfl condyluspályákat mértem le patienseimnél, a kiknek teljes fogsort készítettem, a kiknél a szögletgörbék is meglehetősen különböztek az artikulátoron talált 114°-os szögletgörbétöl, a készített fogművekkel a patiensek azonnal, úgyszólván a behelyezés pillanatától kezdve kitünően tudtak rágni, tehát az állkapocs oldalelmozdulásai alatt a molarisok compenzáltak. Hogyan lehetséges ez? Okvetlenül fel kell tételeznünk, hogy az állkapocsízületben valamelyes alkalmazkodásnak kell létrejönnie. Alkalmazkodási hypothesis. Kutatva valamelyes plausibilis magyarázat után, az állkapocsízület anatómiai és physiologiai viszonyaira kellett első sorban figyelmemet fordítani. Tudjuk, hogy az állkapocsízület kettős Ízület, a meniscus osztja azt ketté, még pedig egy felső nagyobb ízületre, a mely a meniscus és tuberculum és egy alsó kisebbre, a mely a condylus és meniscus között létezik. A felsőben történnek a tulajdonképeni állkapocsmozgások, az alsóban a condylus saját, úgynevezett saniros forgó mozgásai.
