Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
379 Ha azonban a merőleges lapot az alatta fekvő skálán tegyük fel 40°-ra elfordítjuk, tehát a crayonhegy egy befelé való mozgást is kénytelen követni, akkor az irónhegy nem 47°-os dűlésü pályát rajzol le a merőleges síkon, hanem egy kisebb dűlésü pályát. B) A forgópontok. Ilyen kettő van : egy jobb- és egy baloldali. A jobboldali a jobbraforgás, a bal a balraforgásra szolgál. A forgópontok feküdhetnek: 1. A condylusokon belül. 2. A condylusokon kívül. 3. Legritkábban magában a condylusban. A forgópontok helyzetére az individuális úgynevezett szögletgörbéből lehet következtetni, a mint látni fogjuk. C) A befeléforgás szöge. Bennett azt találta, hogy az állkapocs befelé, középértékben 17°-nyira foroghat a verticalis síktól a horizontalis felé. A befeléforgás szöge azonban variálhat 0—80° között. E szöget a balance-oldalon (tehát a rágóoldallal ellenkező oldalon) mérjük. Gysi „Kondylenbahnregistratorá“-val méri a befeléforgás szögét is, midőn az irónhegyeket a condylusok táján merőlegesen felfelé állítja be úgy, hogy azok a horizontálisan tartott kartonlapokra jegyzik fel a befeléforgás pályáját a condylustájon, a midőn a pálya kezdő-kiindulási pontjához húzott sagittalissal a befeléforgás szögét megállapíthatjuk individuálisán és mindegyik oldalon külön-külön. D) A metszőfogpálya és a szögletgörbe. Metszőfogakkal bíró egyénnél e pálya a felső incisivusok lingualis felületén adva van. Fogatlan szájban teljesen belátásunktól függ a pálya hajlásszögének beiktatása. Gysi szerint legjobb lehetőleg lapos pályát használni, a miből azon előny támad, hogy laposabb rágófelületu molarisokat használhatunk ; a mi azt jelenti, hogy a rágóbarázda
