Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
374 ezen protheziseinknek functiója akár a táplálkozás, akár a beszéd szempontjából kielégítő lett volna. Kétségtelen, hogy ilyen esetekben alsó protheziseinknek bizonyos rögzítést biztosítanunk csupán a tapadó felület kiterjesztésével tudnánk. E czélra az állkapocs felső felületén rendelkezésünkre áll az a felület, mely középső túlnyomó nagy részében nem egyéb, mint a síkból kiemelkedő, többékevésbé éles taraj és a mely felületet egyébként már fentebb leírtunk. Tapadó felületül szolgálhatna még az állkapocs számbajöhető facialis és oralis felülete. A facialis felületen a leírt taraj alatt, legtöbbször ahhoz igen közel (alig mm.-ekkel, esetleg az alatt, esetleg ahhoz), annak egész hosszában, de azon túl is, a molarisok területén, közvetlen sokszor a felső felülethez magához tapad az átmeneti redő, mely minden kiterjeszkedésnek útját állja. Nem marad más hátra, mint az állkapocs oralis felületén keresnünk oly területet, melyet czéljainkra kihasználhatnánk. Ha egy lesorvadt állkapocs belső oralis felületét szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy elől a középvonalban mintegy 1 cm.-re az állkapocs szabad felső széle alatt egy érdes csontfelszin emelkedik ki, a spina mentalis interna, musculus genio-hyoideus tapadása, közvetlen itt és tovább distalisan mindkét oldal emelkedőén a belső linea mylo-hyoidea fut, a mely vonalról indulnak el a musculus mylo-hyoideus izomkötegei. Ez a határ a lesorvadt állkapcson a hátsó molarisok helyének megfelelően egybefolyik az állkapocs leírt felső felületének belső szélével mindkét oldalt, mert a lesorvadásnak (a processus alveolaris eltűnése) alsó határa éppen a linea mylo-hyoidea interna. Izomtapadástól mentes az állkapocs oralis felszínén tehát csupán egy keskeny kis sáv elől a középvonalban, körülbelül a külső mentalis likak tájáig mindkét oldalt. De izommentes még a III. molaris területe mögött distalisan mindkét oldalt egy körülbelül 20 fillérnyi terület az állkapocs felhágó ágának gyökerénél, annak belső felszínén, a musculus mylo-hyoideus distalis széle fölött. (Lásd 1. ábra.) Úgy láttam tehát, hogy az iv elülső részében, a felfelé domború, többször említett taraj belső felszínén, de mindkét oldalt az állkapocs felhágó