Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
329 kis ívet rajzolunk le a nyitási irányban, a görbe, illetve az ív nem fogja fedni rendszerint az individuális görbét, hanem a rágósíkkal hátrafelé kisebb szöget alkotó ívet ír le; ha most a rágósík magasságában fekvő kereszteződési pontból rajzolunk le a körzővel az irónhegy helyén egy rövid ívet, akkor az a rágósíkkal nagyobb szöget alkotó ívet ír le rendszerint, mint a milyen az individuális nyitási görbe, tehát nem fedi azt. Ha már most tovább keresünk, akkor az individuális nyitási görbe körívének lerajzolására a megfelelő pontot a condylus és rágósíkpont között fogjuk megtalálni, rendszerint azon merőlegesen, mely e két pont között fekszik. Attól hátrább csak akkor, ha a condyluspálya meredek, de a condyluspálya dülési foka a tengely magassági fekvésére befolyással nem bír. Azon talált pont, a melylyel az individuális nyitási görbét le lehet rajzolni, képezi a keresett nyitás-csukási tengely vetületi pontját, a melylyel a tengely és magassága is meg van határozva. A tengelyponttól a nyitási görbe kezdetéhez húzott sugár dűlése, illetve fekvése határozza meg egyúttal a molarisok longitudinalis dűlését is, mert ha nyitás-csukásra jól functionáló prothesist akarunk készíteni, akkor a molarisok rágófelületét e sugárral párhuzamos irányban kell megdönteni. Ezzel tehát egyidejűleg meghatároztuk az individuális E) Spee-görbe dűlését is a molarisokra nézve. Spee gróf hírneves anatómus 1890-ben egy görbét írt le, a mely a praemolarisok és molarisok csücsökhegyein fut végig, hátrafelé a condylusok legmellsőbb pontját érinti, előrefelé rendszerint átvágja a caninust és az arcz felé vész el. Spee azt vélte, hogy e görbe volna hivatva arra, hogy a fogak és fogsorok előre-hátra való elmozdulásainál az érintkezést a fogak között fenntartsa. A mint azonban Gysi vizsgálataiból kétségtelenül kitűnik, e
