Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
32 kimutatja, hogy az elért eredmények csak — véltek, mert ha a kezelés előtt és után készült fényképeket exakt anthropologiai methodusokkal analyzáljuk, úgy azt találjuk, hogy az eredmény csak */13 rész tényleges javulásból és 12/13 rész vélt javulásból áll, a mely utóbbit az okozta, hogy a két kép különböző távolságokból és más-más fejtartással készült. Az orthodontiai diagnostika számára tehát csak szigorú kautélák mellett szabad fényképeket készítenünk, mint azt Simon teszi. Egy modificatiót azonban — úgy theoretikus meggondolások, mint tett tapasztalatok alapján — ajánlok az ő eljárásához. .És pedig azt, hogy minden felvétel ép 2 méter távolságból történjék, ne 1*5 m.-ről, mint azt ő proponálja. Tudniillik 2 m.-en belül minden portraitfelvétel — hacsak nem dolgozunk 20 cm.-nél kisebb focustávolságú lencsékkel, már pedig ezek tudományos czélokra nem igen alkalmasak ! — elrajzolódik, viszont 2 m.-nél hosszabb photostatrudat nagyon nehéz vízszintes helyzetbe hozni, mert a súlya lehúzza. Ezért ajánlom a 2 m. távolságot, la. mely propositio elfogadása esetén az összes photostatprofilok összehasonlítása e fix mérték alapján lesz lehetséges. A photostattal készült felvételeken egyrészt tanulmányozhatjuk a fogaknak és szájcsontoknak az arczvonásokra gyakorolt hatását, másrészt módunkban van segélyével egy fix frontalis síkot, a Simon által bevezetett orbitalis síkot meghatározni. Ez alatt azt a síkot értjük, melyet a két orbitalis ponton át fektethetünk, merőlegesen a frankfurti horizontálisra és a mediansíkra. Világos, hogy a három sík közül a legfontosabb az orbitalis sík, miután ehhez viszonyítva végre mérni tudjuk a prognathiát. Normálisán — európai egyéneknél — az orbitalis sík 6 éves gyereknél a felső szemfog és első tejmolaris között megy át, 12 évesnél ugyanott vagy az első praemolarison, azontúl állandóan az első felső praemolaris buccalis csücskén. Prognathiánál hátrább, tehát például a II. praemolarison. (Befejező rész következik.)
