Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

20

Az orthodontiai diagnostika mai állásáról.

Irta és a Magyar Fogorvosok F.gyesületének 1921 december 21-én tartott tudományos ülésén előadta Dr. Bauer Andor.

I.

Abból a chaosból, mely az orthodontiai diagnostika terén e század elején uralkodott, Angle elvei alapján kristályosodott ki az orthodontiai diagnostika mai formája és beosztása. Angle fellépésének idején az orthodontiai diagnostika még tisztán empirikus alapú volt és mint ilyen, a legnagyobb fogalmi zavarokra adott okot. Ha röviden végigtekintünk az orthodontia fejlődésén, azt látjuk, hogy míg a kezdet legkezdetén csak egyes fogak rendellenes állása miatt indult meg a kezelés, később már az egyes fogsorok rendellenes voltára is ráterelődik a figyelem. A diagnostika ekkor még tisztán morphologiai alapon áll, mint azt számos, ezen időből megmaradt kifejezés, mint : V alakú állcsont, contrahált állcsont, stb. bizonyítja. Carabelli az első, ki 1840-ben megjelent müvében már a két fogsor egymáshoz való viszonyáról ír. Nyomdokaiba Sternfeld lép, a ki azonban ahelyett, hogy a fejlődést előbbre vinné, az anthropologiából kölcsönvett és helytelen módon alkalmazott kifejezésekkel a diagnostika terén csak a legnagyobb zavart kelti. Utána Iszlai következik, kinek rendszere határozott haladást mutat az orthodontiai diagnostika fejlődése terén. Azt tűzi ki maga elé, hogy kizárólag az articulatio alapján osztályozza az anomáliákat, de ő is, mint összes elődei, az articulatiót a frontfogak találkozási módjából akarja megállapítani. Iszlai nem esik bele